A mű keletkezésének körülményei
A Bánk bán 1815-ös első változata szinte csak forrása a végleges alkotásnak. A Kolozsvárott 1814-18 között Döbrentei Gábor szerkesztésével működő Erdélyi Múzeum első számában jelent meg az a pályázat, mely eredeti színmű írásáért magas jutalmat ígért. Katona első változatának kézirata csak véletlenül került elő a XX. században, s így mód nyílt a végleges szöveggel való összehasonlításra. Az “első kidolgozás”-ban mind a cselekményben, mind egyes drámai szituációkban jelentősek az eltérések. Egyes szereplők más néven szerepelnek (Melinda – Ádelájd), a királyné egyértelműen ártatlan öccse csábítási akciójában, a dráma e változata sokkal inkább megfelel a korában népszerű végzet-drámák típusának.
A szöveg végleges változatának megírására Katonát leginkább Bárány Boldizsár (1791-1860) Rostá-ja, a Bánk bánról írt recenziója, késztette (1817). Bárány, aki maga is írt drámai műveket, részletes bírálatot írt, pontokba szedve észrevételeit. Katona nagyon komolyan vette e bírálatot, de maga is készült a szöveg átdolgozására (az eredeti szöveg több, mint 2500 sorából csak 344 maradt meg). Erre ösztönözték általa újabban megismert művek, történeti források is. Érdekes körülmény, hogy a folyóirat 1818-as utolsó számában megjelent pályázati értékelés (mely Katona művét nem is említette) nem befolyásolta döntését, mert nem ismerte. A végleges szövegváltozattal 1819 májusára készült el, s a tervek szerint ősszel a pesti színház be is mutatta volna. A cenzúra azonban megakadályozta a bemutatást, csak a kiadáshoz járult hozzá. Ennek oka lehetett az is, hogy a magyar színtársulat 1818-ban országszerte jelentős sikereket ért el eredeti magyar művekkel (Kisfaludy Károly vígjátékaival, illetve Esküvés és Ilka című drámáival). A végleges szövegbe Katona általa ismert, fordított német drámákból is átvesz, ez az átvétel azonban a mű eredetiségén mit sem változtat, inkább érdekessége az alkotásnak. A második kidolgozásra jellemző a pontosítás is, Katona a megismert forrásművek alapján pontosítja például a cselekmény időpontját.
Kompozíció és cselekmény
A tragédia egy előversengésből (expozíció) és öt szakaszból (felvonás) áll, tehát klasszikus felépítésű dráma. Ugyanakkor a mű konfliktusrendszere, dramaturgiai sajátosságai nem mindenben felelnek meg a klasszikus sémának. A Bánk bán konfliktusos dráma, de konfliktusa többszintű.

A társadalmi konfliktus két szintje az idegen érdekek elleni összeesküvés, illetve a szenvedő nép és az uralkodó réteg szembenállása. A konfliktus harmadik szintje is erőteljes, kidolgozott és – részben – az előzőekkel össze is fonódik: a szerelmi szál. Az ötödik szakasz azonban kiegészíti, újabb szintre emeli a konfliktusokat. Ennek középpontjában az uralkodó áll, akinek hagyományosan a megoldást “kéne hoznia”, de ehelyett a főszereplőhöz hasonló tragikus alakká lesz.

A mű mindhárom konfliktusának középpontjában a főszereplő áll, minden szál, mellékkonfliktus hozzá kapcsolódik. Konfliktusba kerülésének módja sajátos, szinte “belecsöppen”, nem ő a kezdeményező, s nem ő a célpont. Hogy célponttá lehessen, hogy kénytelen legyen cselekedni, azt a szerelmi szál és a társadalmi konfliktus összekapcsolása eredményezi. A szerző kiváló leleménye, hogy az összeesküvők Melinda nevét választják jelszavuknak. Talán túlzottan is sok szerepe van a tragédiában az információ hiányának és a félreértéseknek, elhallásoknak. A címszereplő nemcsak azt nem érti, értheti, hogy miért épp felesége neve a jelszó, félreérti Melinda és Gertrúd viselkedését is. A többi szereplő, mintha ismerné Bánk “szórakozottságát”, ki is használja ennek lehetőségeit. A cselekménybonyolítás lényege a tragikus hős “helyzetbe hozása”, cselekvésre késztetése. Ennek eszközei a véletlenek mellett a “békételenek” igaza, Bánk saját tapasztalatai (országjáró körútja, Tiborc) és a lelepleződő cselszövés (csábítás; Bíberach). A cselekmény menetében bizonyos egyensúlytalanságok figyelhetők meg.

Az emberi érzelmeket megalázni senki sincs joga!