ÉGHAJLAT-MÓDOSÍTÓ HATÁSOK
1. A csapadék mennyiségének változása a domborzat következtében
Az éghajlati övezetek elhelyezkedése csak akkor lenne szabályos, ha a Föld egyféle anyagból felépülő, sima felszínű golyóhoz hasonlítana. Ezzel szemben a felszínt szárazföldek és óceánok, hegységek és alföldek teszik változatossá. Márpedig egy terület éghajlatát jelentősen befolyásolja az óceánoktól való távolság és a domborzat is.
A víz lassabban melegszik fel és lassabban hűl le, mint a szárazföld. Nyáron az óceán felől érkező hűvös szelek enyhítik a szárazföldön a meleget, télen pedig a még melegebb óceán mérsékli a hideget. Az óceánok és tengerek partján több csapadék hullik. Ezért az ugyanazon a földrajzi szélességen fekvő tengerparti és szárazföldi területek éghajlata különbözik egymástól. A partvidékeken kisebb a hőingadozás, és több a csapadék.
A tengerszint feletti magassággal fokozatosan csökken a hőmérséklet. Emiatt a hegyvidéken alacsonyabb az évi középhőmérséklet, mint az ugyanazon a földrajzi szélességen, de a tenger szintjéhez közelebb fekvő területen. A hegyeknek ütköző, felemelkedő és lehűlő levegőből a hegységek területére általában több csapadék hullik, mint a környező alföldekre. Az uralkodó széliránnyal szemben fekvő hegyoldalak csapadékosabbak, mint a hegy szélárnyékos oldala.
Az éghajlathoz a növények és az állatok is alkalmazkodnak, ezért az Egyenlítőtől való távolság függvényében övezetesen változik a növénytakaró szerkezete és ezzel együtt az állatvilág is. Az Egyenlítő környékén például trópusi esőerdők, a mérsékelt övezetben lombhullató erdők, az Egyenlítőtől legtávolabbi erdőkben fenyők uralják a tájat.