10.
Első törvénykönyv: Ez főleg egyházi ügyekkel foglalkozott. Híressé vált részlete: „akik pogány szokás szerint kutak mentén áldoznak, vagy fákhoz, forrásokhoz és kövekhez ajándékokat visznek, bűnükért egy ökörrel fizessenek”.
Második törvénykönyv: világi, büntetőjogi rendelkezések mellett korlátozta az ökrök és a lovak kivitelét és forgalmát is. Legismertebb rendelkezése, hogy aki egy tyúk értékénél többet lop, azt akasszák fel. Enyhébben ítélték meg a gyilkost, mert csak vagyonelkobzás volt a része. Ebből látszik, hogy nagyobb volt a tulajdon értéke, mint az emberi életé – ez utóbbi esetben a vérdíj érvényes. Kétharmadot adtak a megölt ember rokonainak, egyharmadot a gyilkos feleségének és gyermekeinek. A törvény ismerte a kollektív büntetést, a tolvaj 10 évesnél idősebb gyermekeit szolgaságra vetették. Az egyházi rendű tolvaj büntetése kisebb volt, mint a világiaké.
Harmadik törvénykönyv: A századosokól és tizedesekről, azokról, akik mások embereit maguknál fogva tartják, a nádorispánról, Az olyan tolvajról, aki a templomba menekül.
11. Bocs, ezt nem tudom.
12. 1222-ben adta ki. OKAI: Túl vagyunk a Bánk bán-féle merényleten (1213). Már akkor nagy volt az elégedetlenség a főurak részéről a sok idegen tisztviselő miatt.
II. András szentföldi hadjárata 1217-18. Sok pénzbe került, eredménye nem volt.
Egyéb hadjáratok: csak viszik a pénzt.
Birtokadományozások: II. András 1205-től folyamatosan, mértéktelenül adományoz. Célja: megnyerni magának a főurakat. A birtokoknak csak 1/3-a van királyi kézben. (Szt. István idejében még a 2/3-a.) Az adományozások kárvallottjai a királyi szerviensek (=királyi szolgálók), a köznemesek. Ők királyi birtokon éltek, adományozáskor egy főúr fennhatósága alá kerültek.
13. A tatárjárás leglényegesebb összecsapása 1241. április 11–12-én.
14. -új lakosokat hozatott
-megerősítette a várakat és a védelmi rendszert
ennyit tudok most mondani
15. III. András
16. nem tudom, bocsi
17.Andrást egyik bizalmasa, Ákos-nembéli István nádor e szavakkal búcsúztatta: „meghalt András, Magyarország jeles királya, az utolsó aranyágacska.