Az illeszkedés a hangrend törvényének kiterjesztése a toldalékokra.
•Ha az utolsó szótagban mély magánhangzó van, akkor mély magánhangzót tartalmazó toldalék járul hozzá.
•Nem kizárólagos érvényű, hogy ha az utolsó szótagban é, i van a toldalék magánhangzója általában mély.
•Ha az utolsó szótagban ö, ő, ü, ű van akkor a toldalék magánhangzója magas.
•Ha az utolsó szótagban e van, ingadozik a toldalékolás. Ha a mély magánhangzó után csak egy e-t tartalmazó szótag van, akkor egyformán jó a magas és mélyhangú toldalékolás. Ha azonban az e után még egy magas hangrendű szótag követi a mély magánhangzót, akkor a toldalékolás általában magas.
•Az összetett szavak toldalékolását az utótag határozza meg.
Az illeszkedés törvényét az teszi lehetővé, hogy nyelvünk toldalékainak jelentős része többalakú.
•Egyalakú toldalékok: A szó hangrendjétől független Pl.: -ig, -ért, -ni, -ít, -kor
•Kétalakú toldalék: A toldalékok többsége kétalakú, van egy magas és egy mély alakja. Magas hangrendű szóhoz magas, a mély hangrendű szóhoz mély toldalék kapcsolódik.
Pl.: -ban/-ben; -nak/-nek; -ról/-ről; -nál/-nél; -ság/-ség
•Háromalakú toldalékok: A magas magánhangzós alaknak van egy ajakkerekítéses és egy ajakkerekítés nélküli változata is. Ha a magas hangrendű szó utolsó magánhangzója ajakkerekítéses, akkor magas, ajakkerekítéses magánhangzót tartalmazó toldalék járul hozzá, és fordítva. Ezt a törvényt nevezzük ajakműködés szerinti illeszkedésnek
Pl.: -dos/-des/dös; -hoz/-hez/-höz; -kod/-ked/-köd;

hiátus, hangrend, illeszkedés