1 / 2
RÓMEÓ ÉS JÚLIA Költői eszközök

Lőrinc atya a természetben (hajnali gyógyfűgyűjtés közben, a természet hatalmas erejét dicsőítvén)):
„Nevet az éjre a kékszemű reggel, / Bevonta a felhőt fénypikkelyekkel. ….. / Mint részegek, dülöngenek az árnyak, / Mert tűzkerékkel jön már a titán* Nap.”….. és …..
(*titán = gr. mitológiában őserejű isteni gyermek > átv. ért.: szellemóriás, rendkívüli tehetségű, hatalmas alkotóerejű ember)
„Amíg nem nyitja ki tüzes szemét, / S bő harmatokba csordogál a rét, . ….. /(Teleszedem e szilfaág-kosárkám mérges gyommal, virággal tömve tarkán,) / (hiszen) A Föld mindennek (szülő)anyja s sírboltja. ….. és …..
„Lám itt e kis virágnak zsenge, sima / Kérgében méreg van és medicína. / Szagold,s az illata bűvölve száll – Ízleld, s az életed, szíved megáll. / Két ellenséges király hadakoz / Emberben (s) fűben (egyaránt) – a Jó és a Rossz.” ….. és …..
8/
Lőrinc atya megfeddi a könnyelmű Rómeót:
„Ó Szent Ferenc, micsoda változás! / Hát Róza, kit szerettél, a csodás, / Feledve van? ….. Hiába, ifjúember nem a szívvel szeret, hanem a szemmel.” …..
„No jöjj velem, te ifjú szélkelep*!” …..
(*szélkelep = Szélmalom kerekének „szárnyai”, melyek kelepelve forognak > szélesebb ért.: kelepelő készülék pl. a szőlőkben, mellyel a madarakat ijesztik > átv. gúnyos ért.: olyan ember, kinek a nyelve mindig pereg > locsog-fecseg)
3/
Erkélyjelenet:
Rómeó Júlia hirtelen megjelenésére, így nevezi őt:
„(De csitt! mi fény tör át az ablakon?) / Napkelte az – (és napja): Júlia. / Kelj, tündöklő nap, (fényeddel) öld meg már a holdat!” …..
Rómeó így rajong érte:
„Ó, bár lehetnék kesztyű a kezén, / Hogy érinthetném azt az arcot!” ….. és …..
„Szólj, fényes angyal!” ….. „Úgy ragyogsz te ott / Az éj sötétjében fejem felett, / Akár az Isten szárnyas hírnöke” …..
Rómeó válasza (Júlia „Ki vezérelt balkonunk alá?” kérdésére):
„Szerelmem hajtott szüntelen feléd: / Ő volt a látnok, én csak puszta szem.” ….. „Én nem vagyok hajós, de bárka volnál / Nagy messze, mint habszegte, vad sziget: /Tengerre szállnék ilyen áruért.” ….. és …..
2 / 2
A légyott végén Júlia még marasztalni szeretné Rómeót: „Ne félj, szerelmem: nem a pacsirta* szól! (a reggel hírnöke)/ A csalogányunk* csattog minden éjjel” (ő még az éjszakát hirdeti) …..
*(a csalogány az éjszaka madara – a pacsirta a hajnal hírnöke)
Rómeó válasza: „Nézd, Kelet felől a felleget irigy sugár szegi;” ….. „az égi gyertyák elfogytak;” ….. „s az ormon a hetyke nap lábujjhegyen lebeg” ….. „Ott vár az élet, itt vár a halál!” …..
Júlia, Rómeó távozása előtt: „Tárulj, ablak! Zárulj le életem!” …..
Júlia, miután Rómeó leereszkedik a kötélhágcsón: „Elmégy? Üzenj nekem minden nap, minden órán: / Egy kurta perc - egy hosszú év nekem.” …..
Júlia: „Amint ott lenn állsz, úgy nézel reám,/ Mint egy halott a kripta mélyiről.” …..
Rómeó válasza: („Hidd el, te is fehérnek látszol innen.)/ A bánat issza vérünk … Áldjon Isten!” ….. és …..
18/
A tetszhalott Júliát így látja Capulet:
„ Mutassátok! Úristen! Jéghideg … ….. és ….. „A vére meghűlt, a teste megmeredt, / Szederjes ajka régen nem lehel.” …..
„A halál megülte, mint a kora dér / Minden mezők legédesebb virágát.” …..
4/
A Herceg a dráma végén – a borús reggel és a borús hangulat kapcsolódására utalva:
„Borús békével virrad ránk a reggel; ….. / A gyászoló nap fönt ki sem tekint.” …..
2/