HÁBORÚ FEGYVEREI
A második világháborúban zömmel az első világégés során már kipróbált, de azóta tökéletesített fegyverekkel harcoltak. A valóban újszerű harcieszközök csak a háború utolsó szakaszában játszottak némi szerepet.
A KÉZIFEGYVEREK
A kézifegyverek változtak a legkevesebbet. A katonák zöme továbbra is puskával harcolt. Új eszköz volt viszont a géppisztoly. A géppuskához hasonlóan ezzel is gyorsan, sok lövést lehetett leadni. Könnyű súlya miatt viszont a katonák egyedül is magukkal vihették.
Kegyetlen eszköz volt a lángszóró. A katonák hátukon egy gyúlékony anyagot tartalmazó tartállyal voltak felszerelve. Az anyag a kilövéskor begyulladt, és több méter hosszú lángcsóvát képezett. Ha embert ért, borzalmas tűzhalált okozott.
A háború végére elterjedt a páncélököl. Ennek segítségével a gyalogság képessé vált a páncélozott járművek, így a tankok elleni harcra. A páncélököl lövedéke ugyanis átütötte még a vastag acélfalat is.
A pusztító fegyverekkel szemben szinte semmi sem védte a katonákat. Legtöbbjük egyetlen védőfelszerelése az acélból készült sisak volt.
SZÁRAZFÖLDI FEGYVEREK
A harckocsik, az első világháború lassan cammogó, sebezhető acélszörnyei óriási fejlődésen mentek keresztül. A második világháborúban a csatatér uraivá váltak. Jelentőségüket leghamarabb a németek ismerték fel. A villámháborúk időszakában sikeresen használták ki a tankok új erényeit, például a megnövekedett sebességet.
A páncélosokat a lövegükön kívül géppuskával, néha lángszóróval is felszerelték. Lánctalpaik révén a legnehezebb terepen is mozogni tudtak. Legsikeresebb típusai a szovjet T-34-es, az amerikai Sherman (sörmen) és a német Tigris tankok voltak.
Igen újszerű eszköz volt a szovjetek által létrehozott katyusa, másik nevén a Sztálin-orgona. Egy egyszerű teherautóra szerelték fel ezt a rakéta-sorozatlövő fegyvert, amelynek bizonyos típusai akár 48 rakétát is kilőhettek gyors egymásutánban. Bár nem lehetett vele pontosan célozni, sivító hangja és tűzgyorsasága félelmetes hatást keltett.
A rakétatechnika legismertebb eredményei azonban a Hitler „csodafegyverei” közé tartozó V1 és V2 (fau-1 és fau-2) voltak. Ezektől a németek azt várták, hogy akár több ezer kilométeres távra is elrepüljenek. Bár a háború végén bevetették őket, jelentős eredményt nem értek el velük.