Fehér László Jónása 2004-ben, tehát már a XXI. században született. A pasztellkép a művész kilencvenes években kialakult jellegzetes fekete-fehér stílusában készült. Az alkotó ezen korszakában a magánnyal, a múlandósággal foglalkozik, vonallá, jellé redukált áttetsző figurái is az emberi lét bizonytalanságát, megfoghatatlanságát fejezik ki. A fekete-fehér-szürke képeken gyakran jelennek meg a minden egyéni tulajdonságuktól megfosztott gyermekalakok, az ember ön-azonos állapotának kifejezői. A művész ebbe a kontextusba helyezi a bibliai történet epizódját. Jónás gyermekként jelenik meg a szörnyű, nyomasztó, sötét haltömbben. A szorongó, összezsugorodó, magányos figura az ember születés előtti állapotát juttatja eszünkbe. Jónás halban eltöltött időszaka így átértelmeződik: nem a halál, hanem az újjászületés három napját tölti a próféta a hal gyomrában, a halban eltöltött idő a bűnös ember megtisztulásának folyamata. A kép egyik angol értelmezője szellemesen tette fel a kérdést: a hal „tomb or womb?”, azaz „sír vagy anyaméh?” Ezt a kérdésfeltevést is eszünkbe juttathatja ez a mű. A hal lehet az élet jelképe is, a kép így az ember földön eltöltött időszakát ábrázolja, a sodródást az árral, egy ismeretlen hely felé, melyet nem ismerünk, s melyet nem tudunk elkerülni. A kép sötétje egyszerre fejezheti ki a szorongást, a lét elviselhetetlenségét és a születés előtti sötétet, az újjászületés reményét. A művész így a próféta kétértelmű, bizonytalan állapotát ragadja meg.