A szocializmus pozitívumai :

A munkásokat már nem használják fel, mivel a termelőeszközök saját tulajdonúak. Az összes nyereség egyenlően oszlik meg a munkavállalók között, hozzájárulása szerint. A szövetkezeti rendszer rájön, hogy még azok is, akik nem képesek dolgozni, alapvető szükségleteik kielégítésére, az egész javára kell teljesülniük.

A rendszer megszünteti a szegénységet.

Mindenkinek egyenlő hozzáférése van az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz. Senki sem diszkriminatív.

Mindenki azon dolgozik, hogy melyik a legjobban és mi élvezi. Ha a társadalomnak olyan munkákra van szüksége, amelyeket senki nem akar, nagyobb kártérítést kínál, hogy érdemes legyen.

A természeti erőforrások az egész javára megmaradnak.

Negatívumai :
A szocializmus legnagyobb hátránya az, hogy az emberek együttműködési természetére támaszkodik. Elutasítja azokat a társadalmakat, akik versenyképesek, nem együttműködőek. A versenyképes emberek hajlamosak arra, hogy megkerüljék és megzavarják a társadalmat saját hasznukra.

Második kritika az, hogy nem jutalmazza az embereket, hogy vállalkozói és versenyképes legyen. Mint ilyen, nem lesz olyan innovatív, mint a kapitalista társadalom.

A harmadik lehetőség az, hogy a tömegek képviseletére felállított kormány visszaélhet a helyzetével és a hatalommal szemben.

A demokrácia pozitívumai :

Az emberek elsősorban jólétre és biztonságra vágynak. A szabadság – bár nem mellékes – de másodlagos a számukra.

Jól szemlélteti ezt a keresztény Isten hatalmának elfogadása; ami szintén arra mutat, hogy egy jóindulatú, kompetens és stabil diktatúra ellen a többségnek valószínűleg nem volna nagy kifogása. Csakhogy ilyen a valóságban nem nagyon van. Egy demokráciában jelen vannak a (politikai, világnézeti) alternatívák, azok szabadon versenghetnek egymással, pluralizmus van – szemben a diktatúrával. ugalmatlanabbak, nehezen reformálhatók. Egyfelől azért, mert a hatalom birtokosai általában nem akarnak változtatni a rendszeren, amelynek a hatalmukat és helyzetük egyéb előnyeit köszönhetik. Másfelől, még ha van is szándék a reformokra, félő, hogy ha kicsit engednek, az egész rendszert elmossa az ár. Egy demokráciában intézményes szabályok vannak a hatalom átadására-átvételére, arra, hogy sose legyen kétséges, hogy az kit illet, és biztosított, hogy az utód se legyen túl rossz. Egy diktatúrában ellenben az utódlás gyakran esetleges, nem ritkák a trónviszályok, és az utód képességei, szándékai is kérdésesek. demokráciában a közérdek legalább bizonyos fokig érvényesül.
Egy diktatúra erős keze nagyobb rendet és stabilitást teremthet. Különösen releváns ez a súlyosan megosztott, erőszakos helyeken – és jó egyrészt a gazdaságnak, mely fejlődéséhez stabilitás kell, de jó a népnek is, amely – bár elnyomás alatt – de biztonságban élhet.

A megosztott, erőszakos helyeken, ahol nincs meg a feszültségeket kontrollálni képes erő, illetve a megfelelő előfeltételek nélkül próbálják bevezetni a demokráciát, nyílt harcok törhetnek ki, a terror, a káosz lehet az úr. Másfelől, a konszolidáltabb, demokratikus országokban is irányváltások, ciklikusság, rövid távú szemlélet jellemezik a kormányzást; és a polgárok is jobban szabadjára lehetnek engedve, amivel nem biztos, hogy mindig megfelelően élnek.

Ugyanakkor, természetesen nem szabad megfeledkezni róla, hogy a diktatúrákban uralmon lévők kényétől-kedvétől függ, hogy mit tesznek a hatalmukkal, mi az ára a rendnek. Továbbá, az elfojtott feszültségek robbanásszerűen szabadulhatnak fel, ha az őket ellenőrzés alatt tartó hatalom meggyengül, eltűnik.

Lássuk továbbá, hogy a demokráciák kisebb rendjének, fegyelmének is megvan a pozitív oldala: például a visszafogott politikai torzsalkodás, a polgárok demonstratív véleménynyilvánítása segítheti a feszültségek feldolgozását, a kompromisszumok megtalálását; nem utolsósorban pedig ott van a polgárok szabadságának jó oldala.

Mellesleg, egy jól kézben tartott, stabil diktatúra sokszor a külföldnek is jobban jön, mint egy ingatag demokrácia. Már csak azért is, mert gyakran jobban lehet vele üzletelni, és mert nem jönnek a menekültek az instabillá váló országból.


Negativumai :
Egy diktatúrában potenciálisan hatékony lehet a döntéshozatal.

A meghozott döntéseket aztán jobban végre is lehet hajtani, egy hatékony, erőskezű rendszerben.

Ám nyilván ezzel kapcsolatban is kérdés, hogy kinek az érdekeit szolgálja a hatékonyság. Továbbá a központi hatalom elbürokratizálódhat, illetve különösen a kicsi (de nagyszámú) helyi ügyek intézése lehet hatékonytalan úgy, hogyha túl centralizált a rendszer, mindenről a központban döntenek.

A súlyos válsághelyzetek, társadalmi problémák kezelése

Ezek hatékonyabb kezelésének a lehetősége is megvan a diktatúrában. Miért?

A hatékonyabb döntéshozatal és végrehajtás miatt.

Mert népszerűtlen, de a probléma kezeléséhez szükséges intézkedéseket is meg lehet tenni.

Mert egy diktatúra elvileg messzebbre tekinthet, hosszú távú programokat is végigvihet.

Példának vehetjük, ahogy az ókori Rómában vészhelyzet esetén diktátort neveztek ki, vagy napjaink Kínai egykepolitikáját.

A demokrácia viszont általában rövidtávra tekint: a pártoknak, a kormánynak mindenekelőtt a következő választást kell megnyerniük, és rendszerint a politikájukat is ehhez igazítják. Még ha bele is kezdenek valamilyen hosszabb távú projektbe, nincs rá biztosíték, hogy azt a következő kormányok véghez is viszik, illetve könnyen lehet, hogy a babérokat mások aratják majd le. Lásd még a ‘A piac gyakorlati hiányosságai’ témában a piac rövidtávú szemléletét.

És a diktatúrában is csak a lehetősége adott a fentieknek: a legtöbb diktatúra ugyanis buta, hamis ideológiák vezérlik őket, túl messzire azért ők sem tekintenek, illetve a kellő szándék sincs meg bennük.

Remélem ennyi elég lesz!