Belterjes gazdálkodás

a külterjes gazdálkodással szemben olyan termelési eljárás, melyet a területegységre jutó nagyobb ráfordítás és nagyobb hozam jellemez. A belterjesség tehát a mezőgazdaságnak a föld-ráfordítás-hozam hármas összefüggéséből eredő tulajdonsága. A belterjesség-külterjesség fogalmának mai jelentése az ipari forradalom idején alakult ki Ny-Európában. Az ipari fejlődés és a mezőgazdasági termékek iránti kereslet növekedése tette szükségessé a termelés bővítésének beható vizsgálatát. A lat. tendere (kiterjeszt) igéből származó intenzív és extenzív szóalakok minden európai nyelvben megtalálhatók. Magyar megfelelői, a belterjes és külterjes kifejezések a 19. sz. közepén, a nyelvújítás során keletkeztek. Mindkét terminus használható egy-egy terület vagy történeti korszak mezőgazdasági termelésének, valamely termelési ág technológiájának, növénykultúrák, állattenyésztési módok stb. jellemzésére. A két fogalom egyike sem rendelkezik abszolút tartalommal, ugyanaz a termelési folyamat vagy eljárás egyik helyen vagy korszakban belterjesnek, másutt vagy máskor külterjesnek minősülhet. Ugyanakkor mindkét típusú gazdálkodás lehet eredményesebb vagy kevésbé eseményes, alacsonyabb vagy fejlettebb színvonalú. A mezőgazdasági termelés történetében a termelés bővítésének intenzív, extenzív módja egyaránt előfordul, s rendszerint egymás mellett, ill. egymással váltakozva érvényesülnek. A belterjesség-külterjesség kifejezéseket a köznyelv és szinte valamennyi diszciplína használja, de más és más tartalommal.