Nekem ez volt a tételem, nekem 3/4 oldalra sikeredett.
A főbb nyelvváltozatok: nyelvi sztenderd, köznyelv, regionális köznyelv, nyelvjárások, csoportnyelvek
Az anyanyelv egymástól eltérő kisebb-nagyobb egységekre bontható. Mindenki része több-kevesebb, kisebb-nagyobb közösségnek.
Ezek a közösségek különböznek szokásban, normákban, kultúrában, nyelvhasználatban. A nyelvváltozat nem tér el jelentősen a köznyelvtől, csak a szókészletben lehet eltérés. Földrajzi, társadalmi hovatartozás befolyásolja.
A nyelvhasználat tájegységenként, csoportonként eltérő. Utóbbit kiválthatja társadalmi, földrajzi hovatartozásunk, szakmánk, foglalkozásunk, és az életkorunk.
A nemzetinyelv (anyanyelv mindenki által ismert változata) két csoportra bontható. Ezáltal megkülönböztetjük a köznyelvet, és az irodalmi nyelvet. A köznyelv (szokták sztenderdnek is nevezni) területileg nem tagolt, egységes nyelvváltozat. Az irodalmi nyelv az azonos nyelvváltozatot beszélő nyelvközösség minden tagja számára érthető. A reformkorban jött létre az egységes normatív nemzetinyelv. Szókincsét különböző szótárak, nyelvtani szabályrendszerét a különböző nyelvtanok és szabályzatok tartalmazzák. Az irodalmi nyelvet használhatják a sajtóban, jogban, és a bemondók a TV-ben, rádióban.
A csoport/rétegnyelvek társadalmi tagolódása a nyelvnek. A társadalmi tagolódást befolyásolja az iskolai végzettség, foglalkozás, kortárs csoportok, szabadidős tevékenység. Megkülönböztetünk szaknyelvet, hobbinyelvet, amit játékok, sportok, és szabadidős tevékenységek határoznak meg. Rétegnyelv lehet például az argó, és a szleng. Az alacsonyabb rendű, bizalmas társalgási stílust szlengnek nevezzük. A szleng régebben a fiatalok nyelvhasználatát jellemezte, de ma már szinte minden korosztálynál megfigyelhető. Az argót másnéven tolvajnyelvnek is hívjuk. Jellemző a titkosságra, elkülönülésre való törekvés. Elemei folyamatosan átáramolnak a szlengbe és a diáknyelvbe.
A nyelvjárások és a köznyelv egymás hatásának eredménye a regionális köznyelv. Létrejöttének társadalmi-gazdasági okai vannak.
Minden nyelvre jellemző, hogy földrajzilag (vízszintesen, tájanként) és társadalmilag (függőlegesen) tagolódik. A földrajzi tagolódásból születnek a nyelvjárások (dialektusok), a társadalmiból a szociolektusok (csoportnyelvek, szaknyelvek, és rétegnyelvek). Magyarországon 10 nagyobb nyelvjárást különböztetünk meg: Nyugat-dunántúli régió, Közép-dunántúli-kisalföldi nyelvjárásterület, Dél-dunántúli nyelvjárásterület, Dél-alföldi nyelvjárásterület, Palóc nyelvjárásterület, Tisza-Körös vidéki nyelvjárásterület, Északkeleti nyelvjárásterület, Mezőségi nyelvjárásterület, Székely nyelvjárásterület, Moldvai nyelvjárásterület.
Egy ember több csoportnyelvet, sőt esetenként több nyelvjárást is használhat élete során. Előfordulhat az is, hogy egyes helyzetekben nemcsak nyelvváltozatot, hanem nyelvet is kell váltani. Ekkor beszélünk bilingvizmusról (kétnyelvűségről). Ez a jelenség kisebbségi, nemzetiségi területeken jellemző, ahol az emberek családi, baráti körben az anyanyelvüket, hivatalos helyeken pedig az államnyelvet használják.
A nyelvhasználat nemcsak csoportonként, hanem egyénenként is eltérhet. Minden embernek van csak rá jellemző szavajárása, egyéni nyelvhasználata. Ezt nevezzük idiolektusnak.