Jaj, de jó lenne már felnőttnek lenni! Gyerekként mindig azt hallom, hogy tedd ezt, meg tedd azt! Tiszteld a tanáraidat, tiszteld az időseket, fogadj szót a szüleidnek. Gyere haza időben! Hol voltál? Mi dolgod volt, hogy ezt sem csináltad meg! Miért nem tanultál? Nincs is más dolgod! Mindig az elvárások meg a számonkérések. Bárcsak felnőtt lennék már! De mikor leszek felnőtt? Ha betöltöm a 18. életévemet? Nem hiszem. Az nem lehet, hogy tegnap még gyerek voltam, ma meg már felnőtt. Akkor ha munkám lesz? Vagy családom? Gyerekem? Ajjaj! Nem tudom pontosan, hogy mikor leszek majd felnőtt, hiszen a nagymamám most is azt mondja apunak, hogy: Drága kisfiam.
Mégis valahol érzem a lelkem mélyén, hogy most alapozom meg a felnőtt életemet. Azzal, hogy tanulok, azzal, hogy alkalmazkodok. Azzal, hogy beosztom a zsebpénzemet. Álmaim vannak. Meg a szüleimnek is az az álmuk, hogy többre vigyem, mint ők. Igen, ha felnőtt leszek, akkor én leszek a felelős mindenért. De ez most is így van! Majd én megmutatom! Lesz hozzá kitartásom? Mikor leszek sikeres? És mikor leszek boldog? Ez fog előrevinni az utamon?
Gondolatébresztőnek írtam Neked! Hajrá! Légy bátor, de kedves és figyelmes! Írj a céljaidról, a terveidről, de ügyelj rá, hogy reálisak legyenek a kitűzött céljaid: Néhány "énekesen" például csak csodálkozok. Nincs tehetsége. Miért gondolta, hogy az lesz? Légy kreatív, de ne ess túlzásokba. OK?
Ha úgy érzed, hogy segítettem, akkor jelöld megoldásnak a válaszomat. Köszi!