A Kádár-korszak az 1956-os forradalmat követően a rendszerváltásig terjedő korszak. A forradalmat követő kivégzések és internálások után konszolidáció következett be. Kádár amnesztiát hirdetett ki a bebörtönzöttek nagy részét kiengedték. A munkatáborokat felszámolták.
Lehetett külföldre menni, bár a disszidálók nem jöhettek haza. 3 illetve 5 éves tervek készültek a gazdaság stabilizálására. Az embereknek kiszámítható életet biztosítottak.
Egypártrendszer és diktatúra volt, de a karrier lehetőségek megnyíltak az emberek előtt.
A munkások és parasztok gyermekei továbbtanulásnál előnyt élveztek.
A kultúrában a három t elve nyilvánult meg. A támogat, tűr és a tilt.
Ha külföldre mehetett valaki, akkor a családból valakit nem engedtek ki, például a gyereket, hogy a szülők visszajöjjenek.
Olcsó volt az élelmiszer, ez nagy támogatottságot nyújtott a Kádár rezsimnek.
Erőszakos termelőszövetkezeteket hoztak létre, a kulákok, azaz a nagy-gazdálkodók ellenség lettek.
Ingyenes, vagy nagyon olcsó üdülési lehetőségeket biztosítottak például Csillebércen úttörő tábor, vagy KISZ táborok, a dolgozóknak szakszervezeti üdülést.
Mindenkinek biztosítottak munkahelyet. Aki nem dolgozott, azt közveszélyes munkakerülőként megbüntették.
Eladósították a népjólét érdekében az országot. A helyzet jó, de nem reménytelen.-nyilatkozta Kádár János.
Kötelező választás volt 1 jelölttel.