Magánhangzótörvények:
A szavakban a magánhangzók szabályos rendben helyezkednek el
A toldalékok esetében az illeszkedéstörvény érvényesül:
Amilyen hangrendű a szó, olyan hangrendű a toldalék
Vegyes hangrendű szavak olyan toldalékot kapnak, amilyen hangrendű a szó utolsó szótagja
Az összetett szavak toldalékolását az utolsó tag határozza meg
Az illeszkedéstörvény miatt a toldalékaink 2 vagy 3 alakúak

Mássalhangzótörvények:
Részleges hasonulás: Képzés helye szerinti részleges hasonulás, Zöngéssé válás, Zöngétlenné válás
Teljes hasonulás: Írásban jelölt, írásban jelöletlen
Összeolvadás (csak kiejtésben)
Kiesés (csak kiejtésben)
Rövidülés (csak kiejtésben)

A magyar nyelvben kétféle hangtörvényt különböztetünk meg egymástól. Ezek a következők:

I.) Magánhangzótörvények
II.) Mássalhangzótörvények

Mindkét csoporton belül vannak kisebb csoportok. Ezeket a csoportokat fogom a következőkben bemutatni.

Kezdjük a magánhangzótörvényekkel!

I/1 Hangrend törvénye:
A magyar nyelv jellegzetes hangépítési sajátossága a hangrendi harmónia. Ez a magánhangzók típusát szabályozza a szavakban. Magas hangrendű szavakban magas magánhangzók, mély hangrendű szavakban mély magánhangzók, vegyes hangrendű szavakban pedig mély és magas magánhangzók is vannak (ezek bármely mély magánhangzók lehetnek, de magasak közül csak a „i, í, e, é”. Magas magánhangzóink: e, é, i, í, ü, ű, ö, ő. Mély magánhangzóink: a, á, o, ó, u, ú. Ezek alapján az „erdő, billentyűzet,cserép, kijelző, fénykép… stb.” szavak magas hangrendűek, az „autó, anyag, kosár, angol, tábla, szurkálódás, szurkolás… stb.” szavaink mély hangrendűek és a „disznó, számítógép, kémia, tankönyv… stb.” szavaink vegyes hangrendűek – többnyire újabb keletkezésűek vagy összetett szavak.

I/2 Illeszkedés törvénye:
szavainkban a kétalakú toldalékok hangrendben illeszkednek a szótőhöz (Evelinnél, Karcsinál). A háromalakú toldalékok közül az egyik magas hangrendű toldalékban ajakréses a magánhangzó (-hez), a másikban ajakkerekítéses (-höz), tehát a háromalakú toldalékok ajakműködés szerint is illeszkednek.

I/3 Hiátustörvény:
nyelvünkben elég gyakori az, ha a szavakban két magánhangzó kerül egymás mellé, ilyenkor gyakori, hogy egy ejtéskönnyítő „j” hangot toldunk bele (fiú [fijú], dió [dijó])


Mássalhangzó-törvények

II/1 Hasonulás:

Hasonulásról beszélünk, ha egy szóban vagy szavak határán az egymás mellé kerülő mássalhangzók közül az egyiknek a kiejtése a másik hatására megváltozik. Ez többféle lehet:

a) Írásban jelölt teljes hasonulás:

· a mássalhangzóra végződő névszó + „val”, „vel”, „vá”, „vé”
Pl.: lappal, székkel
· az „ez”, „az” mutató névmáshoz bármilyen mássalhangzóval kezdődő
Pl.: ahhoz, ehhez
· ha az ige s, sz, z, dz mássalhangzóra végződik és ehhez a felszólítómód jele járul, akkor a az s, sz, z, dz mássalhangzókat kettőzni kell.
Pl.: moss, eddz, ússz

b) Írásban nem jelölt teljes hasonulás:

· „ty”, „ny”, „gy” végű névszó + a birtokos személyjel j-vel kezdődő alakja
Pl. anyja
· „gy”, „ny”, „l” végű ige + j-vel kezdődő személyrag vagy felszólító mód jele.
Pl. hagyja, éljen

c) Részleges hasonulás (írásban mindig jelöletlen):

· Zöngésség szerinti: mássalhangzóinkat két nagy csoportra osztjuk: zöngés és zöngétlen mássalhangzókra. A zöngés mássalhangzók nagy részének van zöngétlen párja. Nyelvünkben gyakori az a jelenség, hogy egy szóban egy zöngés és egy zöngétlen mássalhangzó kerül egymás mellé. Ilyenkor a zöngés mássalhangzó zöngétlen párját ejtjük vagy a zöngétlen mássalhangzó zöngés párját: a második hang zöngésíti, vagy zöngétleníti az előtte állót
§ Zöngésíti: vasban (vazsban)
§ Zöngétleníti: tűzhet (tűszhet)

· Képzés helye szerinti: akkor jön létre, ha a mássalhangzó képzésének helye szerint egy foghang és egy ajakhang kerül egymás mellé. (színpad, angyal, szénpor) pl. az n hang képzésének helye megváltozik, ha utána ajakhang következik: m, p, b
Pl. színpad (szimpad)

II/2 Összeolvadás:

Két különböző képzésű mássalhangzó egy hanggá olvad össze; írásban nem jelöljük, csak kiejtésben érvényesül.
Pl.: barátság (cs), mulatság (cs), váltogatja (ty)

II/3 Rövidülés:

Ha egy szón belül egy hosszú mássalhangzó előtt vagy után közvetlenül egy tőle különböző mássalhangzó áll, akkor a hosszút röviden ejtjük (otthon, többre, szállni, parttal).
Pl.: hallgat, jobbra, szebbnél

II/4 Nyúlás:

A magyar nyelv jellemző sajátossága, hogy a hangsúly az első szótagra esik, ezért az itt található mássalhangzó gyakran megnyúlik ( együtt, egyes)


II/5 Mássalhangzó-kiesés:

Az egyik legegyszerűbb mássalhangzó törvényünk. Ha egy szón, szókapcsolaton belül három különböző mássalhangzó áll egymás mellett, akkor a középsőt nem ejtjük (nézd meg, mindnyájan).

http://erettsegizz.com/magyar-nyelvtan/hangtorvenyek-erettsegi-tetel/

A hangok egymáshoz alkalmazkodása, módosulása találkozásuk során. A magánhangzóknál a hangrendi harmónia, az illeszkedés törvénye és a hiátustörvény érvényesül. A mássalhangzóknál zöngésség szerinti részleges hasonulás, képzés szerinti részleges hasonulás, írásban jelölt teljes hasonulás, írásban jelöletlen teljes hasonulás, összeolvadás, kiesés, rövidülés fordul elő.