BÁNK BÁN

Az alapszituáció előtt Bánk elfogadja a vezetést, és azt Endréhez köti: csak miután megtette országjáró körútját, akkor tapasztalja meg az ellenkezőjét: felnyílik a szeme, és rádöbben, hogy egy erkölcstelen világrendben élnek. Az igazságtalanul kezelt jobbágyok éheznek és nyomorognak, a magyar nemesek helyett idegenek ülnek a főbb pozíciókban; mindezek mellett a merániak mulatoznak, és közülük egy a feleségét is el akarta csábítani. Bánknak tehát ezt kell megoldania – ő végig mint nádor cselekszik. Ezzel elindul a tettváltás sorozata.

Az, hogy Bánk csak a negyedik tételre nő fel a feladatra, hogy a királynét megölje, a korabeli erkölcsi rend miatt van.
A gyilkosságot végül elköveti, de ez az egész királyi családra kihat – Endrét, aki Isten kegyelméből uralkodik, is megsérti; mégis azt mondhatjuk, hogy a két rossz közül a kevésbé tragikusat választotta. Bánk végül azért ölte meg a királynét, mert kerítőnőnek tartja, azt hitte, köze volt Melinda elcsábításához. A gyilkosság gondolata már előbb is felmerült benne, de magánügyei miatt nem állt bosszút a királynén. Indulatilag mindenképpen befolyásolja az a gondolat, hogy a királyné segített Ottónak.
A mű végén Endre kimondja, hogy a gyilkosság jogos és ezáltal áll vissza a harmónia.