A képzők a szófajokhoz való viszonyuk alapján lehetnek szófajváltók vagy szófajtartók. A szófajváltó képzők megváltoztatják a szótő szófaját.
Szófajváltó képzők: névszóból igét képzők, pl. gyógyít, csúnyul, cukroz és az igéből névszót képzők: főnévképzők, pl. látás, billentyű, igazgató, melléknévképzők, pl. törékeny, rágós, igenevek képzői, pl. sírni, látó, hallott (hír), adandó, mondva.
A képzők lehetnek egyalakúak vagy több alakúak. Egyalakú az -ít (bátor-ít, szép-ít) és a -ni (jár-ni, fél-ni). A több alakú képzők alakváltozatai különbözőképpen térhetnek el egymástól. A csupán magánhangzójukban eltérő képzők két- vagy háromalakúak.
A kétalakúak magas–mély szempontból illeszkednek a szótő hangrendjéhez: -ság/-ség: katona-ság, pék-ség; -zat/-zet: csillag-zat, növény-zet; -asz/-esz: vad-ász, méh-ész. A háromalakúak az előzőn kívül ajakműködés tekintetében is illeszkednek: -kodik/-kedik/-ködik: ruház-kodik, eresz-kedik, öltöz-ködik; -dogál/-degél/-dögél: áll-dogál, men-degél, ül-dögél. Egyes képzők kezdő mássalhangzójukban térnek el egymástól. Ilyen az -ú/-ü, -jú/-jű: orr-ú, elmé-jű, az -i, -si alakváltozat: tanya-i, tanya-si vagy az -at/-et, -tat/-tet: ás-at, néz-et, olvas-tat, keres-tet.