Hát, remélem jó (217 szó)

Egyetértek, ugyanis szerintem mindenkiben megfordult már az irigység, a harag, a lázadás, a bűnbánat és a megbocsátás érzése vagy gondolata. Amikor látjuk vagy tapasztaljuk, hogy másoknak sokkal jobb dolga van, sokkal nagyobb könnyedséggel élnek a világban és az életében, mint mi, akkor irigységgel és vágyakozással epekedünk másoknak a dolgai után addig, ameddig meg nem tudjuk becsülni és értékelni a sajátunkat. A sóvárgáson és a haragon lehet anélkül is javítani, hogy bármiféle igazságtalanságot vagy szabálysértést követnénk el. Ehhez kérhetünk mindenféle jóindulatú, az optimizmus felé vezető úthoz segítséget. Lehet ez akár a hitünk vagy vallásunk, családtagjaink vagy szociális életünk, de akár saját bűnbánatunk is, hiszen az ember a bűneiből és a lelkiismeretéből ismeri el, hogy hibázott, ezáltal képes lehet a megbocsájtásra is. „A mosoly egy görbe vonal, amely egyenesbe hozhat mindent.” De mégis mit ér az, ha mégiscsak mások élete után epekedünk? Tán jobban érezzük magunkat tőle? Nem. Haragra és irigységre gerjedünk? Igen. Az irigység a megelégedettség teljes hiánya, ezért szerintem egy kedves szó, egy dicséret is sokat segíthet azon, hogy arra az útra tereljen minket, hogy ne vágyódjunk, hanem becsüljünk és bízzunk egymásban. Ahelyett, hogy lázadnánk és bántanánk egymást, inkább összekéne tartanunk és támogatnunk kellene egymást. Ha megtanulunk örülni mások sikereinek és elfogadni (de nem bántóan) a kudarcaikat, akkor talán nagyobb örömbe lenne részünk, mint azt mi gondolnánk.