Shakespeare Rómeó és Júlia című gyönyörűen tragikus meséje egy nagyon régi legenda- nem első, és nem is egyetlen- újraköltése. Az emberek mégis Shakespeare nevéhez fűzik ezt a darabot, mert utánozhatatlanul szenvedélyesen írta le.
A történet Verónában játszódik, egy olasz városban. Két ösidők óta gyűlölködő családot mutat be: a Montague- kat, és a Capulet- eket. A Montague fiú- Rómeó, és a Capulet lány- Júlia- egymásba szeret, titkon összehátasodnak, ám a frigy halált hozó bonyodalmakba torkollik.

Első felvonás
A két család fegyveresei összetűzésbe kerülnek egymással, amit Verona herceg oszlat szét. A herceg megfenyegeti őket, hogy ha legközelebb az utcán verekedésbe keverednek egymással, kénytelen lesz ítélkezni fölöttük. Jön- az akkor még egy másik lányba szerelmes- Rómeó, és beszélget barátaival. A Capuletek álarcos bált rendeznek, és Montaguek- kat nem hívnak meg. Rómeó és társai leszöknek a bálba. Rómeó találkozik Júliával, és a Montague fiú azonnal beleszeret a Capulet lányba, és viszont. Csak késöbb tudják meg, hogy a két gyűlölködő család sarjai.

Második felvonás
Rómeó nem tér haza a tánc után, hanem inkább belopódzik Júlia erkélye alá. Véletlenül végighallgatja Júlia- neki szóló- szerelmi vallomását. Megegyeznek, hogy vasárnap egybekelnek. Rómeó megegyezik a Pappal, hogy adja őket össze. Lőrinc atya elvállalja az esketést. A jó hírt Júlia dajkájával üzeni meg a lánynak. Az ifjú pár szentesíti esküjét a templomban.

Harmadik felvonás
Az ellenségeskedő családok fegyveresei ismét összekapnak. Rómeó megpróbálja őket leállítani, de nem sikerül megakadályoznia legkedvesebb barátja, Mercutio halálát. Az ifjú szívében harag gyúl a gyilkos iránt. Megöli barátja gyilkosát, aki valójában Júlia vérszerinti bátyja. A herceg száműzi Rómeót, vétkei miatt. Júlia tudomást szerez az őt ért veszteségekről, elsiratja bátyját, Tybaltot, de mégtöbbet sír száműzött férje miatt. Szülei férjhez akarják adni Paris- hoz, a jómódú nemeshez. A lány megtagadja apja parancsát. Majd úgy tesz, mintha ellenszegülését megbánta volna, és elmegy gyónni Lőrinc atyához. Az atyánál találkozik kérőjével, Paris al.

Negyedik felvonás
Júlia mindent elmesél az atyának. Lőrinc azt ajánlotta, szülei elött egyezzen bele a nem kívánt házzasság megkötésébe. Adott neki egy üvegcsét, amelyben méreg volt: ha Júlia megissza, halottnak látszik majd, és mire felébred, Rómeó mellette lesz. A lány elveszi az üveget. Mikor hazaér, elhiteti szüleivel, hogy megtört, nem ellenkezik tovább. Az esküvőt előrehozzák másnapra. Mindenki elmegy készülödni. Júlia felölti az esküvői ruháját, megvárja míg egyedül marad, és kiissza a mérget. A Capulet család reggel a nász helyett gyászba borul. Lőrinc atya küldet Rómeóért.

Ötödik felvonás
Róemó már Montanában van. Jön baltazár a hírrel, hogy egyetlen szerelme és felesége meghalt. Rómeó elküldi Baltazárt, és mérget vesz a patikáriustól. Lőrinc barát megtudja, hogy küldötte, János atya nem tudta átadni a levelet Rómeónak, és így az most azt hiszi, kedvese valóságosan meghalt. Az atya elindul, hogy ott legyen a Capulett család kriptájában, amikor Júlia felébred hosszú álmából. Paris elhatározza, hogy apródjával ellátogat Júlia sírjához, és meglátja Rómeót, amint éppen készül betörni a kriptába. Azt hiszi sírgyalázásra készül, és az elkeseredett szerelmesek vívni kezdenek egymással. Rómeó leszúrja Paris -t, eki meghal a végzetes sebtől. A szomorú Monutague fiú lefekszik Júlia halottnak vélt teste mellé, és kiissza a mérget az üvegcséből. Júlia fölébred, meglátja maga mellett szerelme holttestét. Megcsókolja, hátha maradt még méreg Rómeó ajkain. Mikor látja, hogy nincs más választása, kihúzza hüvelyéből kedvese tőrét, és szívenszúrja megát. Lőrinc barát, és az akkor odaérkező Escalus herceg már csak a halottakat látja. Lőrinc atya mindent elmesél. Végül a nagy ellenségek: a Montauge és a Capulet család kibékül.
” Borús békével virradt rájuk a reggel,
A gyászóló nap fönt ki sem tekint.
Jertek tanács elé a gyászesettel:
Ítélünk, oldunk törvényük szerint
MERT KÖNNYEL JEGYZI MAJD A KRÓNIKA,
HOGY ÉLT S HALT RÓMEÓ ÉS JÚLIA.”

A tragédia okai
A műből ugyan nem tudhattuk meg a Montague és a Capulett család ellentéteinek konkrét okát, de még így is tisztán látható néhány indíték, amiből a konfliktusok fakadhattak. Vegyük például a kor egyik alapvető kettősségét: a még aktuális feudális gondolkodást, és a már kibontakozó reneszánszt. A két család a két különböző irányzathoz tartozik. A feudális gondolkodás már elmaradottnak tűnik. Itt a házassági szokások is elmaradottabbak, még a szülők, anyagi érdekek alapján döntenek, hogy gyermekük kivel kellhet egybe. A reneszánsz már haladóbb kúltúrának számít. A reneszánsz gondolkodást követő családok már inkább a harmóniára törekszenek, az érdekek már nem játszanak akkora szerepet a házasságba. Előtérbe kerül a személyi döntés szabadsága. A mű tulajdonképpen ezekre, a kétféle gondolkodásmód összecsapásaiból adódó ellentétekre épül.
A következő okok a szereplők jelleméből adódó konfliktusok. Akikről a tragédia szól, fiatalos, szenvedélyekben gazdag emberek. A gyűlölet és a szerelem- két szélsőséges érzelem- gördíti előre az esemélyeket.
Rómeó meggondolatlansága fiatalságából fakad, olyan szenvedélyes korszakát éli, holott tudja, hogy ezzel mekkora szörnyűséget tett.
Júlia őszinte és gyakorlatias egyénisége még ekkor látja veszni a házasságot, hősiesen harcol, hogy együtt maradhasson Rómeóval. Önfeláldozó hősiessége nemcsak akkor mutatkozik meg, amikor kiissza a mérget, hanem akkor is, mikor végül szíven szúrja magát.
A műnek tulajdonképpen nem kéne tragédiával végződnie, de Shakespeare ezt a fajta tiszta, gyorsan fellángoló, sírig tartó fiatalos szerelmet akarta bemutatni. Ha ez a szerelem nem ért volna ilyen hirtelen véget a szerelmesek halálával, nem lehetett volna ilyen kifelyezően bemutatni, mennyire szenvedélyes a két szerelmes kapcsolata

A Rómeó és Júlia című alkotás Shakespeare életének talán egyik legnagyobb műve. Alkotói korszakának első részében, az 1500-as években íródott.
Ez volt az angol reneszánsz első olyan tragédiája, melynek középpontjában a szerelem, a szabad párválasztás állt. Ez az alkotás azért tragédia, mert óriási értékveszteségek vannak benne. Ezek ártatlan emberi életek elmúlása /Rómeó, Júlia, Tybalt, Mercucius,/, illetve erkölcsi vesztességek, mint például a szerelem, a barátság és bizalom pusztulása. Eredetileg + szereplők halnak meg.
A mű hordozója a párbeszéd/dialógus és az egész történet konfliktusokra épül.

Konfliktus:A két híres veronai család a Capulet és Montague már régóta ádáz ellenségek voltak, de a sors különös fintorának köszönhetően a két család gyermekei egymásba szeretnek. A mű fő konfliktusát az adja, hogy a gyermekek és a szülők akarata összeütközik.
Rómeó és Júlia képviselik az újat, a szabadságot, a reneszánsz eszméjét, akik csak a szokást vetették el, nem az erkölcsöket, hiszen összeházasodtak.
A mű egészét átjárja egy fajta baljós hangulat, ami arra utal, hogy a mű végén tragikus esemény fog történni. Ezt már az előhangból is érzékelhetjük. Ugyanakkor vásári hangulatot idéző, komédiára utaló vonások is vannak. Például a dajka és Rómeó párbeszéde, vagy a dajka Benvolioval és Mercucioval: „vesszeje”, vagy a két család groteszk vitája a mű elején (kard és mankó).

Bonyodalom: ott kezdődik, mikor Rómeó még ficsúrként (18) elmegy Capuleték báljába, ahol Júlia még kislány (14).
A dráma egyik fordulópontja Tybalt (haragtartó, lobbanékony, agresszív) és Mercucius halála, amiért Rómeó volt a felelős, és aminek következtében az ifjúnak menekülnie kell. Innentől fogva már két szálon futnak az események, hisz Veronában és Montavában is egyre bonyolultabbá válik minden. Ez egy tipikus reneszánsz vonás.

Júlia látszólag beleegyezik, hogy Párishoz megy, de még aznap éjszaka megissza a Lőrinc atyától kapott csodaszert, ami 48 órára alvást okoz, minek segítségével azt akarja elhitetni, hogy meghalt. A sors kegyetlensége miatt Rómeó ezt el is hiszi és a Kripta jelenetben kiengesztelhetetlen bánata miatt öngyilkos lesz. Júlia éppen ebben a pillanatban tért magához álmából, és szerelme halála láttán ő is a túlvilágba menekül.

A mű végére egy jellemváltozást észlelhetünk, miszerint a mű elején Rómeó egy fiatal ficsúrként megy be a bálba és Júlia is csak egy kislány volt még akkor, viszont a mű végére szerelmük miatt képesek voltak egymás miatt, egymásért felelősséget vállalni, és tetteikért is felelősséget vállaltak és képesek döntéseket hozni. Így pár nap alatt felnőtté váltak.

A két család ostoba, értelmetlen harcából fakadó vesztességeknek köszönhetően, minden átértékelődött a mű végére. Harc helyett béke lesz a családok között. Ezzel Shakespeare egy olyan gondolatot fogalmazott meg, miszerint a radikális változások bekövetkezésére mindig valami nagy áldozatra van szükség.

Szia! Én nagyon ajánlom ezt: http://erettsegizz.com/magyar-irodalom/romeo-es-julia-elemzes/