Az egyik hőmérsékleti alappont az olvadó jég hőmérséklete, míg a másik a forrásban lévő tiszta víz normál légköri nyomáson mérhető hőmérséklete.

Ezután a két alappont között a skálát osztásrészekre kell bontanunk. Jól tudjuk, hogy a Celsius-skálán ez 100 osztásrészt (fokot) jelent. Az olvadó jég hőmérsékletét 0 °C-nak nevezzük, a forrásban lévő víz hőmérsékletét pedig 100 °C-nak. A skálát akkor oszthatjuk fel egyenletesen, ha az adott hőmérőre jellemző fizikai változás egyenesen arányos a hőmérsékletváltozással. Megtehetjük továbbá, hogy a skálabeosztást 0 °C alá és 100 °C fölé is kiterjesztjük, ha ezt a hőmérő működési elve lehetővé teszi. Ha a 0 °C-tól 100 °C-ig terjedő hőmérséklet tartománytól messze el akarunk térni, akkor egymást részben átfedő skálájú hőmérőket kell használunk, miközben ezek számára új alappontokat állapítunk meg.