Népességrobbanás: A népesség nagymértékű növekedése.

Sárgák: oroszok, arabok,
Fehérek: kínaiak, japán
Feketék: malájokm, vietnámiak, törökök, koreaiak,

Az ókori Kelet – pontosabban az ókori Közel-Kelet – egyszerre idő- és térbeli elhatárolása a történelem egyik szakaszának, a legkorábbi történeti népek által lakott térségek összefoglaló neve. Az ókor az írásbeliséggel kezdődik, amikor a régészet kizárólagos tárgyköréből az emberiség bekerül a történelemtudomány hatáskörébe. Az írás az újkőkorszak végének terméke, amelyet az eszközkultúra változása és más fontos jellemzők, mint az élelemtermelés, letelepedés terjedése miatt a kőrézkor (chalcolithikum) névvel is említenek, illetve a két periódus összefonódik. Az ókori Közel-Kelet a kőrézkortól a klasszikus ókorig fogja át a kora ókort, kiterjedése a termékeny félholdra és környezetére koncentrálódik, szorosan véve Mezopotámia, Egyiptom és a levantei térség alkotja. Ma már Anatólia is mindenképp ide sorolandó. Peremterületei, mint Szudán, Elám, Urartu is rendkívül fontos szerepet játszottak. A leghosszabb periódusát alkotja az emberiség történetének. Kezdete az i. e. 4. évezred második felére tehető, a mezopotámiai uruki archaikus szövegek megjelenésével. Az írásbeliség terjedésével a hamarosan más térségek is csatlakoztak hozzá. Az i. e. 2. évezred során a keleti kulturális vívmányok elterjedtek, végül a Földközi-tenger medencéjében kialakult a görög nép, amelynek fénykorától, az i. e. 6. századtól számítjuk a klasszikus ókort. Az ókori keleti kultúrát végül a hellenisztikus civilizáció váltotta fel, amely nem más, mint a keleti és görög kultúra különböző arányú összeolvadása, a keleti kultúra új fejleményeinek nyugati terjedése és hellén változatok integrálása.