2.fejezet: Glogova régen

Főbb szereplők:
Mikszáth Kálmán
A szolgabíró
Majzik György, a glogovai tanító
Bélyi János, a fiatal pap

Időpont: 1873
Helyszín: Glogova falu

A fejezetet az író, Mikszáth Kálmán meséli el egyes szám első személyben. Elmondja, hogy ő is járt Glogován, 1873-ban.

Glogova szegényes, elmaradott kis falucska. Mikszáth Kálmán a szolgabíróval volt ott, azért, hogy felvegyék az éppen meghalt helyi pap hagyatékát. A szolgabíró meg akarja nézni a helyi iskolát is, ahol feltűnik neki, hogy a gyerekek nagyon hasonlítanak egymáshoz. Megkérdezi a tanítót, Majzik Györgyöt:

„- Csinos gyerekek – mondá ott künn a szolgabíró kedélyesen -, de honnan van az, domine fráter, hogy mind olyan egyforma képűek?”

„- Hát az onnan van, tekintetes uram, mert nyáron az összes glogovai férfinép elszéled le az alvidékre mezei munkákra, és ilyenkor olyan magam vagyok itt egész őszig, mint az ujjam. (Csintalan mosoly jelent meg az ajkai körül.) Méltóztatik érteni?”

Mikszáth nem mondja ki, de az Olvasó azonnal rájön, hogy nagy valószínűséggel majdnem az összes glogovai gyereknek a tanító az apja.

„Rá vagy két hétre híre jött, hogy egy fiatal káplánt kaptak oda papnak a glogovaiak. Valami Bélyi János nevűt. A szolgabíró, jól emlékszem, megjegyezte:

– Legalább a mester nem lesz már egyedül nyaranta. „

Remélem megfelel. Ha igen, kérlek jelöld megoldásnak.