a ballagás magyarországi története az 1870-es évekből, Selmecbányáról indul. Ide nem csak az akkori Magyarországról, hanem egész Közép-Európából jöttek diákok, igazi kis multikulti környezet alakult ki, ahol összeolvadtak a különböző népek hagyományai. Így történhetett, hogy a német ajkú diákok magukkal hozták kedves dalukat, melyet Csengey Gusztáv „fordított” (vagy helyenként inkább ferdített) magyarra. Ez lett a Ballag már a vén diák, amelynek 2. versszaka maga is utal a selmeci múltra: „Ha Selmec hív, mi ott leszünk/érette vesszen életünk”. A mai napig ez a legnépszerűbb a búcsúztató versek között.Az 1920-as években, amikor a trianoni döntés miatt a Selmeci Akadémia bezárta kapuit, a dal is megváltozott. Ekkor került bele a ballagási repertoárba az „Elmegyek, elmegyek” című szomorú nóta, ami nem csupán egy ballagó ének, de a selmeci Akadémiától való örök búcsút is jelenti.
Másik nagy kedvencünk a Gaudeamus Igitur már egy kicsit vidámabb nóta: ennek eredete a középkorra vezethető vissza, eredeti címe pedig De brevitate vitae, azaz Az élet rövidségéről. Ez egyfajta YOLO-dal: arról szól, hogy rövid bár az életünk, de addig érezzük jól magunkat, éljen az iskola, és éljen az a boldogság, ami az iskolán kívül reánk vár!

Már csak néhány nap van hátra a tanévből, és amíg az alsóbb osztályok diákjai a vakációt várják sóvárogva, addig a végzősökre életük egyik fontos pillanata, a ballagás vár. De honnan ered ez a szokás és mióta része az iskolai életnek? Cikkünkben ennek jártunk utána.

A ballagás eredete után kutakodva és az interneten böngészve szembetűnő, hogy nem igazán találhatunk olyan cikkeket, amik a külföldi ballagási szokásokat taglalná. Lehetséges lenne tehát, hogy a ballagás egy igazi magyar hagyomány és a világ más tájain nem is ünneplik? Természetesen aligha van így, hiszen, ha nem is ilyen kötött és kifinomult formában, de külföldön is megünneplik a ballagó diákokat. Bizonyára mindenki látott már olyan amerikai filmet, amelyben a végzős diákok a diplomaosztó után jellegzetes kalapjukat a levegőbe dobálva ünnepelnek. Nos, ez is egy formája a ballagásnak, ráadásul egy bankett is követi a diplomaosztó estéjén. Az tehát elmondható, hogy nem kizárólagos magyar tradícióról beszélünk, de vélhetően hazánkban sokkal komolyabb hagyományok övezik ezt a szép szokást, mint a világ más tájain.

Feltételezhető, hogy a végzős diákok búcsúztatásának több évszázados hagyománya van, ám az interneten fellelhető jegyzetek alapján megállapítható, hogy a 1830-as évek környékén a főiskolát végzett diákok búcsúztató ceremóniájaként kezdett el elterjedni a ballagás, tényleges meghonosodása pedig az 1870-es évekre tehető. Ekkor a felvidéki Selmecbányán található Erdészeti és Bányászati Akadémia végzős hallgatói által vált szokássá a Ballag már a vén diák... kezdetű dal éneklése a tanulmányok végeztével.

Innen terjedt el igen gyorsan egész Magyarországon és természetesen rövid időn belül az általános iskolákban is. A XX. század első felére már hagyománnyá nőtte ki magát. Az 1920-as években aztán megjelent egy újabb, máig énekelt nóta, az Elmegyek, elmegyek... kezdetű magyar népdal is a ballagások repertoárjában.

Erre az időszakra tehető a ballagást megelőző szerenádok meghonosodása is, amikor a végzős diákok otthonukban látogatják meg tanáraikat, hogy egy közös énekléssel megköszönjék áldozatos munkájukat, fáradozásaikat.

Az 1950-es évek markáns politikai változásai aztán mint oly sok mindent, az iskolai szokásokat is érintették, a ballagást ugyanis egyszerűen betiltották. A diákok azonban szerencsére nem hagyták elveszni ezt a szép hagyományt, így a tiltás nem sokáig funkcionált, hamarosan ismét egymás vállát fogva járták körül iskolájukat a ballagó diákok.

Mint általában minden hagyománynak, úgy a ballagásnak is külön „rituáléja” és kellékei vannak. A nyolcadik osztálytól búcsúzó diákok rendszerint osztályukban gyülekeznek a jeles alkalom előtt, ahol már a padjukra készítve várja őket tarisznyájuk. Ebben többféle jelképes útravaló is helyet kap, földet, pogácsát, sót, pénzérmét és általában egy kedves üzenetet rejtenek bele.

Sokakban fogalmazódhat meg a kérdés, vajon miért éppen ezek a tárgyak kerülnek a kis tarisznyákba? Nos, a pogácsa a mindennapi betevő jelképe. A só azért kerül az útravalók közé, hogy a ballagó élete ne legyen ízetlen, unalmas. A pénz természetesen a reménybeli bőséget jelképezi, a föld pedig azt, hogy az illető bárhova is vetődik élete során, mindenhol gyökeret tudjon verni és sehol ne érezze magát otthontalannak.

A ballagó diákok tehát osztálytermükből indulnak útjukra a ceremónián egymás vállát fogva, osztályfőnökük vezetésével, virágcsokrokkal elhalmozva. Végigjárják iskolájukat, miközben ballagási dalokat énekelnek. Az idők során a Ballag már a vén diák... mellett rengeteg más dal is elterjedt, és általában a ballagó osztályok választják ki azt a néhányat, amit a ballagás ideje alatt énekelnek.

Íme néhány közkedvelt ballagási dal:

Elmegyek, elmegyek...

Régi, régi dal

Gaudeamus Igitur

Húsz év múlva

Persze a fenti dalokon kívül még számos olyan van, amit ballagáson, szerenádon énekelni szoktak, a modern időkben például a klasszikus dalok mellett ismert előadók slágerei is helyet kaphatnak a repertoárban.

A ballagásnak az általános iskola befejezése és a középiskolai évek megkezdése mellett átvitt értelme is van. A hagyomány szerint a ballagás lezárása életünk egy szakaszának, és egyben az első lépések megtétele egy új, immár a felnőtté válás felé vezető úton.

Van azonban egy dolog, amiben szinte biztosan egyedülállóak a magyar ballagási szokások, hiszen hazánkban nem csak az iskolások kiváltsága a ballagási ünnepély, hanem a nagycsoportos óvodásoké is.

A jeles alkalom az idők során igazi családi ünneppé nőtte ki magát, az iskolai ceremónia után a ballagó diákok tiszteletére otthonukban vagy egy étteremben ebédet, vacsorát szokás rendezni