esttartási reflexek
A testtartási reflexkör szerepe, hogy védi az izmot a rá ható erőktől, ezáltal biztosítja a testtartás állandóságát. Különösen fontos a szerepe az állásban és a járásban, nélküle az alsó végtagok a test súlya alatt összecsuklanának. A reflexkör érző és mozgató részből áll. Érzékelői (az un. izomorsók) mérik az izmok hosszát és feszülési állapotát, az innen nyert adatokat az érző idegen keresztül a gerincvelőbe juttatják, ahol az ingerület egy átkapcsolási ponton – a szinapszison - keresztül a mozgató idegsejtre (motoneuronra) jut. Innen az elülső gyökön és a mozgató idegen keresztül visszajut az ingerület az izomba, és összehúzódásra készteti azt. Ezeket a reflexeket gerincvelői sajátreflexnek nevezzük, mivel a reflexív központja a gerincvelőben van.

A VELÜNK SZÜLETETT REFLEXEK
Idegrendszerünk bonyolult hálózata testünk minden részéhez eljut. Összegyűjti a külvilágból és a szervezet belsejéből szüntelenül áramló információkat és továbbítja a szerveinket működtető parancsokat. A szervezet ingerre adott válaszát reflexnek nevezzük.


FÁJDALOMREFLEX
Minden hatás, mely a szervek, szövetek épségét veszélyezteti, védekező reflexet vált ki. Megtapasztalhattad, hogy forró tárgy érintésekor a másodperc törtrésze alatt elrántottad a kezed. Máskor egy szemvillanás alatt felrántottad a lábad, ha szúrós tárgyba léptél.
Mindkét esetben a bőr hámrétegének* szabad idegvégződéseit érte az inger. A fájdalomreceptorokban keletkezett ingerületet érzőidegsejtek rostjai szállítják a gerincvelő szürkeállományába. Itt az átkapcsoló-idegsejtek felveszik az ingerületet, és közvetítik a mozgatósejtek felé. A központ utasításait a mozgatósejtek rostjai továbbítják az izmokhoz. Hatásukra az izmok összehúzódnak. Szervezetünk ezáltal igyekszik minél távolabb kerülni az őt károsító ingertől.
Az átkapcsoló-idegsejtek nemcsak a mozgatósejtek, hanem az agykéreg felé is szállítják az ingerületet. Így a válaszreakcióval párhuzamosan fájdalomérzet is kialakul, vagyis tudatosulnak a bennünket érő kellemetlen hatások.
A fájdalomreflexen túl számos más reflex receptorát is a bőrben találjuk. Közös jellemzőjük, hogy a vázizmok működését szabályozzák. Ezek egy részét egy néhány hetes csecsemőn jól megfigyelhetjük. Ha kezünkkel megérintjük a baba arcát, fejét a kezünk irányába fordítja. Ez a keresőreflex segíti, hogy megtalálja a mellbimbót és szopni tudjon. A fogóreflexet a csecsemő tenyerére nehezedő nyomás váltja ki. Tenyerére helyezett ujjunkat erősen megszorítja. A reflex 4 hónapon belül elhalványul. A Babinski-reflexet akkor tapasztalhatjuk, ha megdörzsöljük a csecsemő talpának külső részét. Az ingerre a lábujjak begörbülnek.


VEGETATÍV REFLEX
Önfenntartó működéseink irányítása vegetatív reflexekkel* történik. Ilyenek pl. a gyomor működését szabályozó reflexek. Ingerük a gyomortartalom feszítő hatása, a válaszreakció a gyomor mozgásainak, emésztőnedv-termelésének fokozódása.
A vegetatív reflexek fontos jellemzője, hogy a receptorokat a belső szervek falában találjuk, és a szervek működését szabályozó válaszingerület a központon kívül, a vegetatív dúcban átkapcsolódik. A normális működés mozzanatai többnyire nem tudatosulnak.


A FELTÉTLEN REFLEXEK JELLEMZŐI
Idegrendszerünk szabályozó működése reflexek útján valósul meg. Minden reflex kiváltója a receptorok által felfogott inger. Az ingerületet érzőidegrostok szállítják a központ felé. A „parancs” a mozgatóidegrostok közvetítésével a végrehajtó szervhez jut és bekövetkezik a reflexválasz. A reflex végrehajtásáról a receptorok hírt visznek a központokba, és módosítják annak működését. Ily módon állandó körfolyamat létesül a központ és a test többi része között. Agyunk folyamatosan ellenőrzi szerveink működését. A szabályozás e formáját visszajelentéses körfolyamatnak nevezzük.
A megismert reflexek közös jellemzője, hogy velünk születtek, reflexkörük életünk végéig fennmarad. A megfelelő ingerek hatására változatlan formában következnek be. Ezért nevezzük ezeket feltétlen reflexeknek. Központjuk a gerincvelő és az agyvelő is lehet. Jelentőségük óriási az ember életében, mert óvják szervezetünket a sérülésektől, a létfenntartó és fajfenntartó működések alapjául szolgálnak.