Az egész vers elragadtatott, ujjongó bókok halmaza.

1. versszak: örömet fejez ki, hogy találkozik vele, mert nélküle nem ér semmit ez az élet, ezután köszön neki „Ez világ sem kell már nekem nálad nélkül, szép szerelmem,”

2 – 4. versszak: metafora sorozat, ezzel érzelmeit fejezi ki. „ … szivem vidámsága, lelkem édes kévánsága,”, majd a főúri része „drágalátos palotám” oly értékes neki, majd a nő szépségéről ír „szemüldek fekete széne / Két szemem világos fénye …” majd a virágokat említi (nem volt népi költő, a népköltészetben található viola, rózsa).

5. versszak: az érzelmek fokozása olvasható „Én szivem, lelkem, szerelmem, idevez légy én fejedelmem!”

6. versszak: ő a szerelmes lovag, aki az úrnője előtt térdet, fejet hajt, s ezen Júlia csak elmosolyodik „Térdet fejet neki hajték, kin ő csak elmosolyodék”