A beton mesterséges építőanyag, melynek összetevői a kavics, a homok, a cement és a víz. Erősen lúgos. Előnye, hogy bármilyen alakra formázható, megszilárdulva pedig nagy szilárdságú tartószerkezetként működik.

A füst diszperz rendszer, azaz azon jelenség, melynek során a levegőben vagy más gáz halmazállapotú közegben égés során keletkezett gázok és porlasztott szilárd anyagi részek oszlanak el.

A cement olyan kötőanyag, amelyben a kötő- és adalékanyagok víz hozzáadásával kémiai reakcióba lépnek egymással és azokat a cement képes tartósan összeragasztani.

Az alkímia ősi beavatási rendszer, mai szóval iskola, amelynek lényegét tekintve nincs köze a kémiához. A felvilágosodás eszméinek térnyerése után az alkímia bizonyos gyakorlati és hibás aspektusai racionalizálódnak, asszimilálódnak egy proto-kémiának nevezhető, kezdeti tudományban. Ennek köszönhető, hogy a tudománytörténetben sokszor csupán babonáktól tarka áltudományként jelenik meg. Erősen egyszerűsítő nézőpont szerint ma az alkímia közönséges fémek arannyá és ezüstté változtatásának és más kapcsolódó mágikus praktikáknak az áltudománya.

A bután 4 szénatomos telített, gáz halmazállapotú szénhidrogén.

Forráspont: az a hőmérséklet amelyen a folyadék gőznyomása megegyezik a külső nyomással.

Felhő: diszperz rendszer, levegőben eloszlatott apró vízcseppekből áll.