Montague Rómeó vagyok. Elődjeim gazdag régi család Veronában, mindenki tiszteli nevünket ősi ellenségeink a Capulettek kivételével. Pedig úgy hallottam, hogy bált rendeznek lányuk 14. születésnapja alkalmából. Barátaimmal én is elmentem Júlia partijára, ahol szépsége rabul ejtett. A bál után kihallgattam, hogy ő sem közömbös irántam, de szüleink biztosan nem fogják engedélyezni, hogy összeházasodjunk. Nincs mit tennünk, titokban kell házasságot kötnünk.
Felkerestem Lőrinc barátot, hogy eskessen össze minket. A barát szívesen vállalta a feladatot, mert azt remélte, hogy így a két család megbékél egymással. Júlia dajkájával megüzentem szerelmemnek, hogy tegyen úgy, mint aki gyónni megy a baráthoz és akkor össze tudják kötni az életüket. Most már isten színe előtt a feleségem az én gyönyörű Júliám. Boldogan mentem haza, de útközben találkoztam Capulet Tybalttal, aki ifjú feleségem unokatestére, így igyekeztem kitérni pimasz szájhősködése elől. Mercutio, a legjobb barátom meg akart védeni a sértegetésektől, így ő támadt rá Tybaltra, aki halálos sebet ejtett barátomon. Na, ezt már nem hagyhattam annyiban! Megöltem a barátom gyilkosát. Verona hercege Mantovába száműzött. Soha többé nem térhetek vissza a szeretett városomba, mert akkor bárki szabadon megölhet. De ma éjszaka még együtt lehetek szerelmemmel, de hajnalban el kell menekülnöm. Boldizsár, a szolgám hozta a hírt, hogy ifjú feleségem öngyilkos lett, hogy szülei ne tudják Páris grófhoz kényszeríteni. Vissza mentem Veronába, hogy Júlia mellett végezzek magammal. A kripta előtt találtam Párist, szerelmem halálának okozóját akit párbajban megöltem. Azután én is megmérgeztem magamat. A túlvilágon találkozunk szerelmem: Júlia.