Biológia

Felépítés
Nagyrészt többsejtű, telepes testfelépítésű fajok tartoznak ide, kevés egysejtű is ismert. Telepük fonalas vagy lemezes, a legfejlettebb képviselőiknek levélszerű, szárszerű képleteik is lehetnek, ezek hínárnövényekhez hasonlítanak.[1]

Sem vegetatív, sem szaporítósejtjeik nem rendelkeznek csillós vagy ostoros alakkal. Sejtfaluk nyálkaanyagba ágyazott cellulózrostokból áll, a nyálka egyes fajokban akár a sejtfal 70%-át is kiteheti. A nyálkaanyag elsősorban poliszacharidokból, például agaragarból áll. Sejtjeik tartaléktápanyaga a citoplazmában elhelyezkedő florideakeményítő.

Kloroplasztiszuk elsődleges szimbiogenezissel jött létre, azonban bakteriális sejtfalát a cianobaktériumokkal ellentétben már elvesztette, így csupán kettős membránréteg határolja. A tilakoid membránok nem állnak kötegekbe, rajtuk fikocianin- és fikoeritrintartalmú fikobilinszemcsék találhatók. A fikoeritrin adja az alga vörös színét, elnyomva a klorofill zöldjét (és a fikocianin kékeszöld színét). A klorofill-a mellett karotin és xantofill segédpigmenteket is tartalmaz. A vörösmoszatok azonban nevüktől eltérően nem csak vörös pigmentet tartalmaznak, például a Brit-szigeteken élő édesvízi fajok nagy része olajzöld vagy kék színű, ezek közül csupán néhány fajnak vörös a színe.

Elterjedés
A vörösmoszatoknak körülbelül 4000 ma élő faja van, ezek rendkívül változatosak lehetnek. A fajok nagy része tengeri, összesen mintegy 200 édesvízi fajuk ismert. Nagy részük trópusi elterjedésű, főként a Csendes-, és Indiai-óceánban honosak. Az egyéb területeken élő fajok száma kicsi, viszont ezek esetenként hatalmas méretű telepeket képesek létrehozni. Néhányuk a Kárpát-medencében is megtalálható. A vízimalom kerekének is tőlük van vörös „szakálla”.