Líciumfa

Debrecenben, a Nagytemplom szomszédságában a Múzeum utca sarkán található az egyháztörténeti jelentőségű Líciumfa, amely egy fává nőtt ördögcérnabokor, ez teszi botanikai ritkasággá.

A Líciumfa legendája

A közel 200 éves fához tartozik egy igen érdekes história, ami úgy hangzik, hogy mikor a nagyváradi püspök elküldte Debrecenbe Ambrosius kanonokot, hogy térítse vissza a Tiszántúlra is elkerült reformáció híveit, Bálint pappal nem tudott szót érteni. A legenda szerint a Líciumfa helyén folytatott vitát Bálint pap és Ambrosius mester, aki a vita közepett egy útszéli líciumbokorról letépett egy ágat és azt a kezében tartva azt hangoztatta, hogy Kálvin tanaiból sohasem lesz vallás. A kanonok földbe szúrta az ágat és így szólott: „Akkor lesz valami az új hitből, amikor ez a földbe szúrt lícium fává nő!” Mire Bálint pap a következő választ adta: „Akkor fa lészen”. A kis ágacska később cserjévé, majd fává nőtt, ágaival befonta a lelkészlak vasrácsos ablakát, így szimbolizálta a reformáció megszilárdulását is.
A 16. századi Méliusz házat 1740 körül lebontották, a helyére épült egyházi épület ablakának vasrácsaira fonódott a lícium, amikor a századfordulón az építményt lebontották, a későbarokk stílusú ablakrácsot a Líciumfával együtt meghagyták. A legenda egy hagyomány, melynek igazából nincsen hiteles történeti alapja, de nagyon jól hangzik.