1. Forró éghajlati övezet: növényzeti övei, az övek éghajlata, talaja
esőerdő, trópusi lombhullató erdőszerkezete, szavanna, sivatagok jellemzése trópusi esőerdő
növényei, állatai ( melyik mivel táplálkozik, tápláléklánc összeállítása)
Élőhelyek veszélyeztetettsége, védelmének lehetőségei

nem tudom rövidíteni... de itt minden benne van
Földünk felszínét élőlények sokasága teszi változatossá. Valamennyi életközösség más és más környezeti feltétel mellett szerveződött, éppen ezért faji összetételük különböző.
A trópusi övezetben az évi középhőmérséklet mindenütt magas, de a csapadék mennyisége és eloszlása különböző. Ezt a természetes növénytakaró változásai is tükrözik. Az egyenlítői éghajlaton alakult ki a trópusi esőerdő. A dús, fajgazdag erdőben a fák örökzöldek, lombkoronájuk legalább három szintre tagolódik. Állatfajainak zöme a lombkoronaszintben él, hiszen a levelek, gyümölcsök, virágok tömege egész évben bőséges táplálékforrást jelent számukra. A rovarokon és a madarakon kívül többek között kétéltűek, hüllők és emlősök rejtőznek a fákon. Az erdő állatai és a növények között szerteágazó táplálkozási kapcsolat alakult ki.
Az egyenlítői éghajlatot a 10–20. szélességi kör között a szavanna éghajlat váltja fel. Ahol a száraz évszak rövid ideig tart, ott a trópusi lombhullató erdőt találjuk. Ebben az erdőtípusban kevesebb faj él, a fák alacsonyabbak, a lombkoronájuk kevésbé zárt, mint az esőerdőben. A térítők felé haladva a száraz évszak időtartama nő, emiatt egyre kevesebb a fa, a fűfélék aránya pedig nő. A trópusi lombhullató erdőt az erdős szavanna, majd a valódi (füves) szavanna követi. A tágas mozgástér, a növények óriási tömege, a nagytestű növényevők sokaságának nyújt kedvező életlehetőségeket. A csoportosan vándorló növényevőket ragadozók követik. Az elhullott állatok maradványait a dögevők hasznosítják.
A térítők mentén, a sivatagi éghajlaton élőknek nemcsak a forrósághoz, hanem a nagy hőingadozáshoz és a vízhiányhoz is alkalmazkodniuk kell. A kedvezőtlen életfeltételeket* mutatja, hogy nincs összefüggő növénytakaró, a növény- és állatfajok száma alacsony.
Napjainkban a természetes élőhelyek egyre jobban visszaszorulnak. Az esőerdőket felégetik, a füves területeket feltörik vagy mértéktelenül legeltetik. Növény- és állatfajok sokasága pusztul ki. Egyre riasztóbb méreteket ölt a környezetszennyezés is, mely az emberiség létét veszélyezteti. A földi élet védelme a világ népeinek összefogása nélkül elképzelhetetlen.