Éppen otthon olvasgattam, mikor a testvérem sétálni hívott. Mivel az ő sétái általában 5-10 percet vettek igénybe, ezért vele mentem. Útközben találkoztunk a szomszédunkkal és a másik szomszédunkkal is. Ekkor szembe jött velünk egy köpenyes alak, és leszólított minket azzal az ürüggyel, hogy ha válaszolunk fejenként 1-1 kérdésére, teljesíti egy kívánságunkat. Nekem a következőt tette fel: Zöld istállóban fekete lovak piros szénát esznek. Ezt nagyon könnyűnek találtam, de a tesómmal nem tudtuk eldönteni, hogy kié legyen a kérdés, ezért mindketten csendbe burkolózva gondolatainkba meredtünk, hátha rosszak az eddigi feltételezéseink. Rögtön rájöttem, hogy görögdinnye, nem hiába jártam egyetemre. Viszont a hatéves húgom, aki világéletében okosabbnak tartotta magát nálam, stoppolta a kérdést, pedig nem is tudta a választ. Az arca fájdalmasan eltorzult, úgy kényszerítette magát gondolkodásra. Aztán diadalmas arckifejezés váltotta fel azt az előbbit. Rávágta, hogy tök. Ezért az igen értelmes megnyilvánulásért az idegen kenguruvá változtatta. Aztán hozzám fordult. "Négy lába van asztal, de nem szék". Rávágtam, hogy asztal. Az ember megsimogatta a fejemet, és mondta, hogy kérhetek valamit. Mivel mindig is bowlingozni akartam, ezért elvarázsolt egy bowlingpályára a húgommal együtt, aki hamar megszerette új külsőjét, és boldogan játszott velem.