A politikai pártok megjelenése a reformkori Magyarországon
A kormány bár akadályozta, hogy az egyletek politikával foglalkozzanak, nem sok sikert ért el. A liberális tábort, az azt megosztó stratégiai és taktikai természetű nézetkülönbségek miatt csak korlátozott célra lehetett megnyerni. A liberálisok ugyanis laza formában szerveződtek. Míg a főrendűek az 1839-1840. évi országgyűlésen már pártklubot alakítottak, az alsótáblai liberálisok nem alakultak parlamenti párttá. Nem saját magukat képviselték, és nem is a nemzetet. Utasításuk a megyéhez kötötte őket: ez vagy lehetetlenné tette a párttá alakulást, vagy fölöslegessé. Ennek a szerveződési formának tökéletesen megfelelt az, hogy a liberális ellenzéknek nem volt formálisan megfogalmazott és elfogadott programja sem. Az adminisztrátori rendszer érlelte meg a szükségességét annak, hogy az ellenzék szilárdabb alakzatot alkosson, a program megszületését viszont a lényegi és taktikai kérdésekben egyaránt fennálló nézetkülönbségek hátráltatták. Az ellenzék legtekintélyesebb vezetői 1845 őszétől kezdve negyedévi rendszerességgel megbeszéléseket tartottak Pesten. A párttá alakuláshoz és a program megfogalmazásához végül az adta meg a döntő lökést, hogy a konzervatívok a Közhasznú Gyűlde után 1846-ban megalakították a Konzervatív Pártot. Ezt követte 1847 januárjában, az Ellenzéki Párt, az Ellenzéki Kör megalakulása. Az éleződő politikai küzdelem szükségessé tette, hogy az addig a Pesti Hírlap körül tömörülő, illetve csak országgyűlések idején vezérkart alkotó liberális ellenzék is megszerveződjék. A pártalapítás, a szervezés munkájában és a program kidolgozásában Kossuth Lajos végzett a legtöbbet. Az Ellenzéki Párt 1847 márciusában formálódott meg, elnökévé Batthyány Lajos grófot választották. Júniusra Deák Ferenc szerkesztésében véglegesítették az Ellenzéki Párt programját. Az Ellenzéki Nyilatkozat címet kapott okmány az önálló, polgári alkotmányos, népképviseleti rendszeren alapuló, felelős kormányzattal rendelkező Magyarországot tűzte ki végcélként, ahol a kötelező örökváltság révén jogilag szabaddá, illetve tulajdonossá váló polgárok alkotják a nemzetet.