Bőgő majom: A bőgőmajom nappal aktív és különböző nagyságú csoportokban él. Reggelente és esténként vagy amikor más bőgőmajom csoport közeledik a revírhez, nagyon hangos bőgést hallatnak. Tápláléka főként levelek, gyümölcsök, virágok, mogyoró és magok, de alkalmanként fogyaszt kisemlősöket, hüllőket és madarakat is.
Nílusi krokodil:Nem nevezhetőek társas állatoknak, annak ellenére, hogy néha csoportosan vadásznak. Bár élőhelyükön viszonylag kis területen több egyed is él, ám egymással szemben nagyon territoriálisak, és egy adott folyószakaszon, vagy tavi partszakaszon szigorú rangsor alakul ki közöttük. A felnőtt egyedeknek gyakorlatilag nincs természetes ellenségük, ám a tojásokra és a fiatalokra a varánuszoktól a mongúzokon át a hiénákig sok állat jelent veszélyt.

A fiatalok eleinte vízi gerinctelenekkel táplálkoznak, de hamarosan áttérnek a kisebb gerincesek (halak, kétéltűek, hüllők) fogyasztására.

A kifejlett állatok nagy testű emlősöket is zsákmányul ejtenek: antilopokat, zebrákat, fiatal vízilovakat, de akár nagymacskákat is sőt, néha embert is zsákmányolhatnak. Táplálékuk nagy részét azonban még ekkor is halak és egyéb kisebb gerincesek képezik. Gyakran előfordul, hogy csapatosan vadásznak. Így például előfordul, hogy több egyed együtt tereli össze a halakat, majd a köztük meglévő rangsor alapján fogyasztanak az összeterelt halrajból.

Erős állkapcsával megragadja, majd a víz alá húzza áldozatát és az ott megfullad. Mivel rágni nem tud, a nagyobb állatokat többen összefogva tépik szét, jellegzetes halálforgás közben. A krokodiloknak szélsőséges hőmérsékletet kell elviselnie. Ha hideg van, a parton szundikál, a forró nap elől az árnyékba menekül vagy a vízbe merül.Változó a test hőmérséklete.
Vörös óriáskenguru: A magányos állatok ritkák, általában kisebb létszámú csoportokban élnek. A hímek amolyan "bokszmérkőzések" során vívják ki a csoport feletti uralom jogát. A vörös óriáskenguru nem mondható a szó szoros értelmében éjszakai állatnak, mert hajnalban és a délelőtt korai óráiban, valamint késő délután is aktívak. A déli nap heve elől azonban legtöbbször árnyékba húzódnak. Tápláléka általában igen alacsony táplálóanyag-tartalmú fűfélékből áll, de cserjék leveleit is fogyasztja. A szabad természetben 12-18 évig, állatkertben akár 25 évig is élhet.
Oroszlán: Az oroszlánok húsevő ragadozók, melyek különálló családokban, azaz falkában élnek. A család nagyobb részben nőstényekből, kölykeikből, és egy vagy több, egymással rokoni kapcsolatban álló hímből áll, melyek a felnőtt nőstényekkel párosodnak. Rendszerint az egy falkába tartozó összes nőstény rokonságban áll egymással (nagyanyák, nagynénik, anyák, nővérek). A hímek és a nőstények is védik a falkát a betolakodóktól. A hímek általában nem tűrik meg a kívülálló hímeket, ahogy a nőstények sem a kívülálló nőstényeket. A hímeket kizárja a falka, vagy saját maguk hagyják el azt, amikor elérik az ivarérett kort. Amikor új hím veszi át a falka vezetését, gyakran megöl az előző alomból minden kölyköt, és azok anyjai ezután mintegy két héttel újra ivarzanak.
Kolibri: Rovarokkal és nektárral táplálkozik. Minden évben hosszú vándorútra indul, a tenger felett nem tud táplálkozni, ezért tartalékot szed fel magára. Több mint 3000 kilométeres távolságot tesz meg az USA keleti részein található fészkelőhelyétől a telelőhelyig. A Mexikói-öböl fölött egy több mint 1000 kilométeres szakaszt pihenő nélkül hagy maga mögött. A szabad természetben megfigyelt legöregebb madár 5 éves volt.
Strucc: A nyílt, belátható, füves szavannák, félsivatagok lakója. A száraz környezethez alkalmazkodva a szomjazást napokig bírja.

A homokban fürödve tisztálkodik. Jól fut, eközben négyméteres lépteivel a 70 km/h sebességet is eléri.

Egy kakasból és több tojóból álló csapatban keresgéli magokból, fűből, növényi részekből és kisebb állatokból álló táplálékát. Az emésztés elősegítése érdekében különböző tárgyakat, köveket nyel le. A jobb táplálék reményében vándorol; eközben gyakran csatlakozik a különféle antilop-, illetve zebracsordákhoz, hogy felkapkodja a legelő jószágok által felzavart rovarokat, hüllőket, kis rágcsálókat. A társulás a növényevőknek is előnyös, mert a jó szemű, magasra emelt fejű struccok hamarabb veszik észre a közelítő ragadozókat.

Elsivatagosodás okai: Túllegeltetés, Erdőirtás
Fajok pusztulása: Vadászat, Vízszennyezés, Klímaváltozás