Koszivu ember fiai

ég inkább kiemelik a végtelen jóságot: a hűséget, a hazaszeretetet, az önzetlenséget és az önfeláldozást. Rideghváry hazaárulása kiemeli a hazáért harcolók hősiességét, Alfonsine bűnei is éles kontrasztot alkotnak Edit tisztaságával és hűségével. A „rosszak” cselekedeteinek legfőbb mozgatórugói – a hatalomvágy és az önzés – kiemelkedően mutatják be Jenő önfeláldozását, melyet bátyja és családja érdekében tett. És végül a jó győzedelmeskedik: a szabadságharc ugyan megbukott, de szelleme továbbra is él.

Ödön a családjával marad, Richárd is boldog házasságban él. A legfőbb ellenségüknek, Plankenhorst Alfonsine-nak és anyjának pedig meglesz a büntetése: Alfonsine a pénzvágytól hajtva intézetbe záratja anyját, hogy hozzájusson a vagyonhoz. Azonban hamarosan ezt is feléli, elszegényedik. Legfőbb büntetése az lesz, hogy felnőtt fia, ugyanúgy eltaszítja magától, mint ahogyan azt ő tette vele hajdanán. Végül a gyűlölt Baradlayak segítségére szorul: az özvegy Baradlayné által fenntartott kórházba kerül. ennél megsemmisítőbb vereséget nem is szenvedhetett volna.

A jók közül Jenő hal meg, ő azonban olyan erkölcsi talapzatra kerül az író által, amelyet hősies fénnyel övez a testvéri szeret, az önzetlenség és az önfeláldozás példája.

A három fiú sorsán keresztül a nemes eszmék nagy utat járnak be, s a „jó” megkapja a sorstól kiérdemelt méltóságát, a „rossz” pedig megérdemelt bűnhődését."

Upsz bocsi, másolom újra.

"A jó és a rossz párharcát mutatja be. A rosszat a műben a mindenáron való hatalomvágy, a pénzsóvárság, az árulás, a cselszövés jelenti, aminek oly sokan esnek áldozatául. A „rossz” megtestesítői a regényben éles ellentétet képeznek a jó tulajdonságokkal. Ezek még inkább kiemelik a végtelen jóságot: a hűséget, a hazaszeretetet, az önzetlenséget és az önfeláldozást. Rideghváry hazaárulása kiemeli a hazáért harcolók hősiességét, Alfonsine bűnei is éles kontrasztot alkotnak Edit tisztaságával és hűségével. A „rosszak” cselekedeteinek legfőbb mozgatórugói – a hatalomvágy és az önzés – kiemelkedően mutatják be Jenő önfeláldozását, melyet bátyja és családja érdekében tett. És végül a jó győzedelmeskedik: a szabadságharc ugyan megbukott, de szelleme továbbra is él.

Ödön a családjával marad, Richárd is boldog házasságban él. A legfőbb ellenségüknek, Plankenhorst Alfonsine-nak és anyjának pedig meglesz a büntetése: Alfonsine a pénzvágytól hajtva intézetbe záratja anyját, hogy hozzájusson a vagyonhoz. Azonban hamarosan ezt is feléli, elszegényedik. Legfőbb büntetése az lesz, hogy felnőtt fia, ugyanúgy eltaszítja magától, mint ahogyan azt ő tette vele hajdanán. Végül a gyűlölt Baradlayak segítségére szorul: az özvegy Baradlayné által fenntartott kórházba kerül. ennél megsemmisítőbb vereséget nem is szenvedhetett volna.

A jók közül Jenő hal meg, ő azonban olyan erkölcsi talapzatra kerül az író által, amelyet hősies fénnyel övez a testvéri szeret, az önzetlenség és az önfeláldozás példája.

A három fiú sorsán keresztül a nemes eszmék nagy utat járnak be, s a „jó” megkapja a sorstól kiérdemelt méltóságát, a „rossz” pedig megérdemelt bűnhődését."