A cserkészmozgalmat egy angol katonatiszt, Lord Baden-Powell (bédn páuell) hozta létre 1907-ben. Eredetileg a fiúk számára kívánt egy új nevelési módszert bevezetni. A katonai nevelés helyett az erdőjárás, a természetben végzett játékos tanulás és a felderítés (vagyis a cserkészet) vált hangsúlyossá.
A cserkészet politikamentes, önkéntes és vallásos alapokon álló mozgalom volt. Hamarosan a lányok is beléphettek a cserkészek közé.
A cserkészet Magyarországon 1910-ben jelent meg. Igazi kibontakozására azonban csak 1919 után került sor. A mozgalom vezetője, vagyis a főcserkész 1922-ben Teleki Pál földrajztudós, korábbi miniszterelnök lett.
A cserkészek rendszeresen világtalálkozókat, ún. dzsemborikat tartottak. Ennek versenyein jól szerepeltek a magyarok, ami hozzájárult ahhoz, hogy 1933-ban a negyedik dzsemborit Magyarország rendezhesse meg. A világ minden részéről kb. 30 000 cserkész vett részt a gödöllői rendezvényen. Megjelent a világ, illetve Magyarország főcserkésze, vagyis Baden-Powell és Teleki, sőt Horthy Miklós kormányzó is ellátogatott az eseményre.

A LEVENTEMOZGALOM
A leventeintézményt 1921-ben törvény hozta létre Magyarországon. Célja kimondottan a fiúk katonai szolgálatra való felkészítése volt. Minden olyan 12 és 21 éves kor közötti fiút, aki már nem járt iskolába, a mozgalomban való részvételre köteleztek.
A leventéket többnyire katonatisztek oktatták. Kötelező jellege, szigorú követelményei és katonás fegyelme miatt a leventemozgalom nem volt olyan népszerű, mint a cserkészet. Később ezért igyekeztek átvenni néhány elemet a cserkészek nevelési elveiből. A második világháború kitörésekor azonban a cserkészeket megpróbálták a leventemozgalom alá rendelni.
Mind a cserkészek, mind a leventék számára különböző korcsoportokat alakítottak ki. A fiatalabbaknak természetesen könnyebb próbákat, feladatokat kellett teljesíteniük.
A leventék tragédiája 1944-ben következett be. A második világháborúban ugyanis frontszolgálatra kötelezték őket a Szovjetunió elleni harcokban. A katonai ismeretek és gyakorlat nélküli fiatalok közül igen sokan meghaltak. Mások hadifogságba estek, s a foglyok jelentős része a gulágra került.
A második világháború után hazánkban kiépülő kommunista diktatúra a leventemozgalmat szélsőjobboldalinak tekintette, és üldözték a háborút túlélt leventéket. A cserkészetet egy ideig még megtűrték, de annak vallásos jellege sem volt összeegyeztethető a kommunista eszmékkel. Ezért 1948-ban egyesítették a szovjet mintára létrehozott úttörőmozgalommal. 1989-ben azonban a cserkészet ismét újjáéledt, és egyre nagyobb népszerűségnek örvend.

Milyen párhuzamokra, különbségekre és kapcsolódásokra bukkantál a cserkészettel kutatásod folyamán?

Nagyon sok hasonlóságot és különbségeket lehet találni a két szervezet között. Mindkettő az ifjúságot igyekszik megcélozni, testi, lelki és szociális téren nevelni, és igazán tevékeny társadalmi taggá formálni. Az eltérés, hogy az egyiket az ország kormánya, tehát politikai vezetők irányítják, a cserkészet ezzel ellentétben alulról szerveződő, társadalmi kezdeményezés. A célok hasonlósága ellenére a megvalósítás eszközei is eltérnek. A cserkészet egy nemzetközi mozgalom, ismert, pozitív előjellel bír; a másik ifjúsági szervezet – különös tekintettel a húszas évek végén, még inkább ’39 után – a katonai előképzésről „híresül” el a világban.