Mediterrán éghajlat
Négy évszakot különítünk el, ezek közül a tél és a nyár meghatározó, a tavasz és az ősz rövid
Évszakok:
tavasz (rövid)
nyár (forró és száraz)
ősz (rövid)
tél (enyhe és csapadékos)
Nyári évszak időjárása
A nyári időszakban a szubtrópusi anticiklonok a nap látszólagos mozgásának megfelelően a pórusok irányába mozdulnak el, ennek hatására ebben a térségben a leszálló, felhőoszlató légmozgások lesznek a meghatározók. A térséget a passzátszelek leszálló ága uralja.
Mindennek hatására a nyár nagy részében kevés a felhő, sok a napsütés, és kevés a csapadék is, egyes mediterrán éghajlatok alatt a nyár egyes hónapjai akár teljesen csapadékmentesek is lehetnek.

Téli évszak jellemzői
A téli évszakban a szubtrópusi anticiklonok visszahúzódnak az egyenlítő irányába és a térség a nyugati szelek irányítása alá kerül. Ennek megfelelően az időjárás csapadékosabbra fordul, és a térséget sarkvidéki légtömegek is elérhetik.
A téli hónapok átlaghőmérséklete ennek ellenére általában meghaladja a 4 C fokot.

A tél kifejezetten csapadékos, míg a nyár száraz, olykor csapadékmentes.

Pó-síkság Olaszországban a legnagyobb síkság.

A mediterrán éghajlat növényzete
Őshonos keménylombú növényzet
A mediterrán éghajlat őshonos növényzete az örökzöld növényekből álló keménylombú erdő. Az aljnövényzetek is örökzöld növényekből álltak egykor.

Az őshonos növényzet jellemzője, hogy igyekezett a meleg, száraz nyarú éghajlathoz alkalmazkodni. A növények leveleinek felső része fényes, hogy minél nagyobb arányban verje vissza a napsugárzást.

Ellenben a hátsó fele szőrös, ami a párolgást igyekezett csökkenteni.

A keménylombú elnevezés pedig onnan ered, hogy a levelek igen sok szilárdító szövetet tartalmaznak, amely a levélfonnyadás ellen védett a meleg nyarakon.

A térségek azonban már régóta nagy népességet tartanak el és emiatt az egykori őshonos növényzetet az emberek kiírtották és másodlagos növényzet alakult ki. Az őshonos keménylombú erdők már csak igen kis foltokban maradtak fenn.

Ismertebb fajok
A keménylombú erdők mellet a mediterrán térségekben kisebb foltokban természetes módon előfordulnak tűlevelű melegkedvelő erdők is, de ezek zöme is kiírtásra került. Legismertebb fajták a cédrusok, például a libanoni cédrus.
A lombhulladó fák közül érdemes kiemelni a szelídgesztenyét, amely hazánkban is előfordul a délnyugati területeken.
A paratölgy ma is fontos ipari nyersanyag, fontos termőterülete Portugália. Kérge igen puha és vastag, lakberendezésben és a borászatban is használják.
A félcserjék közül a rozmaring, a levendula és a kakukkfű a legismertebbek, amelyeket magas illóolaj tartalmuk miatt is termesztenek.
Ismertebb félcserjék még a leander, ami nálunk dísznövény és a nemesbabér.
A növényzet az egyes mediterrán térségenként is változik.
Földközi-tenger: magyaltölgy, nyugati tölgy, paratölgy, szelídgesztenye,
mirtusz, levendula, jázmin, pisztáciák, mandulafenyő, pínea, ciprus, olajfa, atlaszcédrus, libanoni cédrus
Észak-Amerika: különböző tölgyek, mamutfenyő
Ausztrália: eukaliptusz
Fokföld: frézia, muskátli, aszparágusz

A mediterrán éghajlat termesztett növényei és mezőgazdasága
A földközi-térség meghatározó növénye az olajfa. E mellett a citrusfélék a citrom, a narancs, mandarin és grapefruit is elterjedt, különösen a fagytól kevésbé veszélyeztetett partvidéki területeken. Ez utóbbiak azonban legalább 800 mm csapadékot, vagy ami gyakoribb: öntözést igényelnek.
olajfák
Sok korai zöldséget is termelnek a térségben, ami gyakran az északibb országok piacain kerül árusításra.
A fentiek mellett a (bor)szőlőtermesztés is meghatározó a mediterrán térségek mezőgazdaságában.

Csatoltam képet.