Szia!
Ajánlok figyelmedbe két oldalt:
http://erettsegi.com/tag/magyar-irodalom/
(rögtön az elsők között van Csokonai )
http://zanza.tv/irodalom/felvilagosodas-klasszicizmus-rokoko-szentimentalizmus

Mindkettő nagyon szuper!

Berzsenyi kettős élete rátette a bélyeget költészetére (napközben földművelő <-> este költő).
Horatiust példaképnek tekintette, ezáltal az arany középút (aurea mediocritas), és a sztoikus megelégedés, belenyugvás lesz jellemző műveire.
Például a Horác értékszembesítő versében felsorolja, hogy mikkel rendelkezik, de azt is, hogy mivel nem. Megjelenik benne az elégedetlenség; az idő visszafordíthatatlan, elpazarolt ifjúéveit nem tudja már visszahozni.
A közelítő tél szinten ezt a gondolatot viszi tovább; ifjúsága odaveszett, már csak emlékképei vannak, s közeledik az öregség = a tél.
Tehát elégedett azzal, amivel rendelkezik, de csak azért, mert már nem tehet ellene semmit. Beletörődik a magányba. Magányosság, elszigeteltség érzése tökéletesen megjelenik a Levéltöredék barátnémhez című elégiájában (vagy elégikus ódájában).
De valójában nem elégedett, hisz elpazarolta ifjú éveit, és most itt van "idősen", nem tud visszarepülni az időben.