Rajzold fel mondjuk úgy, hogy balra legyen a 100 N-os erő felfelé, jobbra pedig a 40 N lefelé, közöttük 48 cm távolság.

Két dolgot kell figyelembe venni a számításkor:
1) Ha pontszerűnek tekintenénk a testet, akkor ugyanúgy gyorsuljon az eredő erőtől is, mint az igaziaktól
2) A kiterjedt test ugyanúgy akarjon forogni az eredő erőtől is, mint az igaziaktól.

Az 1) következménye az, hogy az eredő erő nagysága egyszerűen az erők eredője. Mivel ellentétes irányúak, ki kell vonni őket, tehát `F_e=F_1-F_2=60\ N`. Az eredő erő iránya ugyanaz, mint a nagyobbik erő (`F_1`) iránya, vagyis felfelé mutat.

A 2) miatt pedig az eredő erő hatásvonalának ott kell legyen, ahol a forgatónyomaték pont annyi, mint az eredetieké. Forogni persze valamilyen pont körül forogna a test. Az a szerencse, hogy mindegy, melyik pont körül számoljuk ki, ugyanaz jön ki. Ezért olyan pontot érdemes választani, amivel a legkevesebb számolásra van szükség. Mondjuk válasszuk valamelyik eredeti erő támadáspontját forgáspontnak, ekkor ugyanis annak az erőnek az erőkarja nulla lesz, vagyis nem kell vele számolni.

Szóval a forgáspont legyen ott, ahol `F_1` hat. Az `F_2`-nek ilyenkor az erőkarja `d_2=48\ cm`
Az eredő erő erőkarját nevezzük `x`-nek.
A forgatónyomatékok egyenlőek:

`F_2·d_2=F_e·x`

Fontos dolog: Az előjelek nagyon fontosak! Mivel az eredő erő a nagyobbik erő irányába mutat, ellentétes `F_2`-höz képest, ezért az egyik pozitív, a másik negatív. Mondjuk legyen az eredő erő iránya apozitív irány, ezért `F_2` negatív:

`-40\ N· 48\ cm = 60\ N·x`
`x=- (40·48)/60\ cm=-32\ cm`

Mivel negatívra jött ki az eredő erőkar, ellentétes irányban van, mint `d_2`. Szóval ha balra van a 100 N-os erő és jobbra a 40 N-os, akkor a 100 N-ostől balra 32 cm-re van az eredő erő hatásvonala.