Petőfi

A Szeptember végén Petőfi Sándor 1847 szeptemberében írt elégiája, amelyet feleségéhez, Szendrey Júliához írt. Petőfi és Szendrey 1847. szeptember 8-án házasodtak össze, és ezután Koltóra mentek nászútra, ahol a Teleki-kastélyban töltötték a mézesheteket. Itt keletkezett a vers.A vers címe utal a vers megírásának idejére: szeptember vége. Ugyanezt tükrözi a vershelyzet is: átmenet a nyárból az őszbe. A költő áll a kastély ablakában, és az ablak előtt virágzó kertet figyeli. Tekintetét felemelve egy magas fa zöldell előtte. A leírás szabályait követi, amikor tovább emeli tekintetét, már a közeli hegyeket látja hótól borított csúcsokkal

A nyár és tél kettőssége indítja el a képzeletét, és tovább bővítve a képet a nyár és a tél metaforává válik; a nyár az ifjúság, az élet, a tél az öregség az elmúlás gondolatát ébreszti a költőben.

Stílusában a népdalokra emlékeztet, hiszen egy természeti képpel kezdődik, és az ebből levont gondolatpárhuzammal folytatódik a vers. A párhuzamot a képek hasonló felépítésén kívül a mondatszerkesztés párhuzama is erősíti. Az első versszakot két részre oszthatjuk. Az első felében a természeti képek szerepelnek, a második felében az emberi élet metaforái. Mindkét rész a mégszóval kezdődik, így hiába ír benne a nyárról, az ifjúságról, előrevetíti az elmúlás érzetét. Mindkét részben a de szócska indítja a tél, illetve az elmúlás képeit.