Lehet hogy egy kicsit hosszú lesz de én így tudtam megfogalmazni. A poliszacharidok biológiai szempontból két nagyobb csoportba sorolhatók. Egy részük tartalék anyag – leggyakoribb a keményítő (fotoszintézis során termelődik, többszáz alfa-glükózból). A sejtekben szemcsék alakjában (fajonként változó a méret, alak) biokatalizátorokkal együtt raktározódnak. A keményítő amilózból (elágazás nélküli spirális glükózmolekulalánc, a keményítő 20%-a) és amilopektinből (tizenkét szénatomonként elágazó egyenes – mivel a 6. C-atom is létesíthet glikozidkötést, a keményítő 80%-a) áll. Kimutatása Lugol-oldattal (az amilózt képes kimutatni). A glikogén ugyanazt a szerepet tölti be az állati szervezetekben, mint a keményítő a növényekben – tápanyagforrás. Szerkezete az amilopektinhez hasonló, de több elágazást tartalmaz. A másik csoport (szilárdító vázanyag) a legelterjedtebb természetes poliszacharid a cellulóz, többezer béta-glükózmolekulából. Ennek szerkezete miatt molekulája hosszú, elágazásmentes lánc, amely kötegekbe rendeződik, melyen belül hidrogénkötések alakulnak ki – nehezen hidrolizálható a molekula. Csak kevés növényevő állat képes a cellulózt táplálékként felhasználni. Biológiai bontását elsősorban baktériumok végzik. A kitin a cellulózhoz hasonló, N-tartalmú poliszacharid.