Szakaszai:
-Megtorlás és konszolidáció (1956-1963): itt megtorolták a forradalmat. Itt jutott hatalomra Kádár János, aki az 1956 előtti időszakot nem hagyta visszatérni, engedményeket hirdetett és kevésbé szigorú rendszert. 1961-re befejeződött az erőszakos kollektivizálás, aminek során a parasztokat sok esetben adminisztratív eszközökkel, zsarolással, veréssel kényszerítették, hogy földjeiket adják át a termelőszövetkezetek számára. Megszűnt a beszolgáltatás rendszere és engedélyezték a háztáji gazdaságokat.
- Érett kádárizmus (1963-1979): ebben az időszakban már nem volt totális diktatúra, Kádár már nem törekedett az emberek szigorú ellenőrzésére. Már nem volt kötelező beletartozni a rendbe, de továbbra is tilos volt tenni a hatalom ellen. A pártállam puha diktatúrája időszakában Magyarországot gyakran a szocialista tábor „legvidámabb barakkjának” nevezték, összehasonlítva más szocialista országok keményebb diktatúrájával, de hívták „gulyáskommunizmusnak” is a korszak élhetőbb körülményeire utalva. Az érett Kádár-rendszert a „gulyáskommunizmus” jellemezte, mert 1956 miatt stratégiai kérdésnek tekintették a hétköznapi szintű elégedettséget, ezért igyekeztek bármi áron, akár fenntarthatatlan módon is növelni az életszínvonalat.
-Hanyatló Kádár-rendszer (1979-1989): Az 1980-as években az újraerőltetett korszerűtlen iparosításkövetkeztében egyre nagyobb összegeket vontak ki a mezőgazdaságból, az előző évtizedhez képest elhanyagolták az infrastruktúra fejlesztését, csökkent a közlekedés és a hírközlés fejlődése. Gorbacsov új szovjet pártfőtitkár politikája 1985-től megnyitotta az utat a békés rendszerváltás felé. 1987-ben a lakiteleki találkozón megalakult az első ellenzéki párt, az MDF, amelyet már a rendszer nem üldözött. 1989. július 6-án meghalt Kádár és ezzel szimbolikusan a Kádár-rendszer is véget ért.


Csak leírtam a szakaszok jellemzőit. Ha átfogalmazod őket a saját szavaiddal, akkor jó lesz.