,,A szerelem mellett a palócok életének másik meghatározó eleme a vagyon. A KIRÁLYNÉ SZOKNYÁJA című írásban Mikszáth hatalmas fordulatokkal mutatja be azt, hogy az ember hogyan tudja kiforgatni vagyonából azt, aki méltó lenne az örökségre, de azt is ilyen lendületes kanyarintással tárja elénk, hogy a szerencse hogyan tudja visszaadni az embernek egyik pillanatról a másikra azt, amit az emberi rosszindulat és a törvény furfangja elvett. A novella, mint egy mese, úgy végződik: a rossz megbűnhődik, és a jó elnyeri méltó jutalmát. Mindezt az író mély érzelmi hullámok közvetítésével teszi izgalmassá.

A „királyné szoknyája” nem más, mint egy csodálatosan szép, gazdag földű rét. A mostohaapa az osztásnál megrövidíti, kijátssza a Gyócsi árvákat, amin „minden jó lélek megbotránkozott a faluban, de a törvényes igazság meghagyta”: „Imréé a Bogát, Eszteré a kavicsos ugar, a „Csipke”, Erzsié a selyemrét, a „királyné szoknyája” lett. Gyócsi Imre egy határszemle alkalmával rájön arra, hogy „Nem kell ezt a földet mégsem lebecsmérelni”. Az igazi fordulatot az eseményeken egy öreg úr, a belédi gyáros megjelenése hozza, aki árendába kiveszi a Gyócsi árvák örökségét, és közli Imrével „tudod-e, hogy ti gazdag, de nagyon-nagyon gazdag emberek vagytok?” Ezután „mindenki tudja, hogy történt, hogy nyitották meg a csoltói kőszénbányát. Sőt, a magvát is kitalálták...”"