A háború óta a magyar kormányok sűrűn váltották egymást. Párizsban rendszeresek voltak a békekonferenciák, de a magyar kormányokat eddig nem ismerték el, így a konferenciákon sem vehetett részt hazánk.
1920-ban végül hazánkat is meghívták, a magyar küldöttség azonban nem tárgyalhatott, a békefeltételeket szó nélkül el kellett fogadnia. A Párizs melletti Nagy-Trianon kastélyban hazánk képviselői 1920. június 4-én aláírták a békeszerződést, ami valójában békediktátum volt. A békediktátum ugyanis egy olyan békeszerződés, amelynek a győztes hatalom által megszabott előírásait a legyőzött országnak feltételek nélkül el kell fogadnia. A szerződés a független Magyarország nemzetközi elismerését jelentette, de tartalma rettenetes volt. Az ország területe kétharmadával csökkent, a magyarok egyharmada a határon túlra került ráadásul a nyersanyagforrások nagy részét is elveszítettük. A béke hazánkat katonailag is meggyengítette. Megtiltotta a hadkötelezettséget, maximálta a hadsereg létszámát és megtiltotta, hogy a hadsereget modern fegyverekkel szereljék fel.
Trianon igazságtalanságában minden magyar politikai erő egyetértett. Legfőbb politikai céljuk a békeszerződés felülvizsgálata, azaz revíziója lett.