Örökös jobbágyság:
Történelem: Olyan jobbágyok a XVI.-XVIII. században, akiket a földesúr örökölt, illetve olyan parasztok, akik feltétlen és örökös alávetettségben, de a földesúr korlátozott jogtulajdonaként éltek.

Hajdú:
1. Történelmi: Fegyveres marhapásztor, aki a rablóktól is meg tudta védeni a gulyát.
2. Történelmi: Gyalogos katona, akit Bocskai a 17. század elején a mai Hajdúságban letelepített.
3. Régies: Egyenruhás altiszt, aki magasabb rangú városi és megyei tisztviselők mellett teljesített szolgálatot, gyakran a városi vagy megyei rendelkezések végrehajtó felelőse volt.

vitézlő rend:
A 16. században a nemesség és a jobbágyság között elhelyezkedő új társadalmi réteg alakult ki: a vitézlő rend, mely a török elleni harcokra szerveződött hivatásos katonaréteg volt. Tagjai általában birtokukat vesztő nemesek, jobbágyok, végvári vitézek voltak. 1670- től, ill. a 18. sz.

Unitárius:
Olyan református vallásirányzattal kapcsolatos, amely tagadja a szentháromság létezését.

Kuruc:
1. Történelmi: Szabadságharcos katona, aki Thököly, illetve Rákóczi seregében szolgált.
2. Történelmi: Keresztes vitéz, aki eredetileg a pogány (török) ellen indult harcba, majd a csapatokat szétkergető nemesek ellen harcolt Dózsa György seregében.

Trónfosztás:
Törvényes uralkodó vagy uralkodócsalád (dinasztia) uralkodási jogától történő megfosztása.

Labanc:
1. Történelmi: Osztrák császári katona gúnyneve, aki a Thököly, illetve Rákóczi-féle szabadságharc idején a kurucok ellenfele volt.
2. Történelmi: Császárpárti magyar nemes, aki a Thököly, illetve Rákóczi-féle szabadságharc idején kitartott az osztrák császár szolgálatában.
3. Átvitt értelemben: Hazaellenes személy, aki idegen hatalom szolgálatában áll, idegen érdekekért áll ki, illetve értük harcol (magyar szempontból nézve.)

Tripartitum:
Hármas könyv. Werbőczy István szokásjogokat tartalmazó törvénykönyve.

hódoltság:
Elfoglalt rész, amelyet egy ország területéből egy idegen hatalom megszállva tart, általában háborúban fegyverrel elfoglalt.

vilajet:
legnagyobb területi-közigazgatási egység a Török Birodalomban, majd Törökországban. Több szandzsák alkot egy vilajetet, melynek élén a szultánság idején a pasa rangú beglerbég, a köztársaság létrejötte (1923) óta a váli áll. Magyarországon a török hódoltság legnagyobb területi kiterjedése idején 5 vilajet (budai, egri, kanizsai, temesvári, váradi) létezett.

Szandzsák:
Régies: kerület, járás (török katonai és közigazgatási egység).

beglerbég:
1. Történelmi: Katonai főparancsnok a török birodalomban.
2. Történelmi: Tartományi kormányzó a török birodalomban a 16. századtól kezdve.

bég:
1. Történelmi: Török méltóság; a basák fiainak, kisebb kerületek kormányzóinak vagy más, az állami hivatalnoknál magasabb, a basánál alacsonyabb rangú személyeknek a címe.
2. Történelmi: Török elöljáró címet, méltóságot viselő személy.

Szent Liga:
XI. Ince pápa keltette életre ezt a török ellenes szövetséget Bécs 1683-as ostroma után, hogy Európából kiűzzék őket. Tagjai: Habsburg Monarchia, Lengyelország és Velence (később Oroszország). Az Oszmán Birodalom és a Szent Liga 1699-ben a karlócai békével zárta le háborúságukat.

talpas:
Tréfásan: baka, gyalogos katona.

libertás:
Történelmi: Régi pénzdarab, amelyet II. Rákóczi Ferenc idejében vertek. A libertás 10 vagy 20 polturát (15–30 krajcárt) érő rézpénz, illetve ilyen pénzdarab volt.

A személyekről nem tudok röviden írni, de akkor megpróbálok.

II. Lajos :
(Buda, 1506. július 1. – Mohács, 1526. augusztus 29.) Magyarország és Csehország királya 1516 és 1526 között. A Jagelló-házi II. Ulászló király és Candale-i Anna királyné fia. Már 1508-tól magyar, 1509-től pedig cseh kiskorú király. Az 1526-os mohácsi csatában halt meg. Ezt az évszámot tekintjük a magyar középkor végének, tehát II. Lajos az utolsó középkori magyar király.

Szapolyai János :
I. János (Szepesvár, 1487. február 2. – Szászsebes, 1540. július 17-21.) erdélyi vajda, 1526-tól haláláig Magyarország királya.

I. Ferdinánd:
(1503. március 10. – Bécs, 1564. július 25.) 1521-től osztrák főherceg, 1526-tól magyar és a cseh király, 1531-től német király, 1556-tól német-római császár.

I. Szulejmán oszmán szultán:
A Törvényhozó (Kanunî) és a Nagy jelzőkkel illetett I. Szulejmán (Trabzon, 1494. november 6. – Szigetvár, 1566. szeptember 6.) apja, I. Szelim halálát (1520) követően, 26 évesen lett az Oszmán Birodalom szultánja, egyben az iszlám kalifája, ezzel az akkori világ egyik első számú vezetője.

Dobó István:
Báró ruszkai Dobó István (1502 körül – Szerednye, 1572 májusa) magyar katona, aki leginkább Eger várkapitányaként ismeretes. Mint felvidéki katolikus nagybirtokos nemes, a mohácsi csatát követően a két király küzdelmében végig Ferdinánd pártján állt.

Zrínyi Miklós:
Zrínyi IV. Miklós gróf (Zriny, 1508 körül – Szigetvár, 1566. szeptember 7.), a szigetvári hős, a költő és hadvezér Zrínyi Miklós (Zrínyi VII. Miklós) dédapja. A Szigetvárért életét feláldozó legendás emlékű várkapitány Horvátországból származik. Ferdinánd király, hozzá való hűségének elismeréseként 1542-ben horvát-szlavón-dalmát bánná nevezte ki. Az időközben dunántúli főkapitánnyá előléptetett Zrínyi 1566-ban, a Szulejmán szultán által vezetett, hozzávetőleg ötvenezer fős sereggel szemben közel egy hónapon át védte Szigetvárt hősiesen, ám végül maradék seregével a belső várba szorult. Ekkor a vár feladása helyett katonái élén szeptember 7-én kitört, és hősi halált halt.

Károlyi Gáspár:
Károlyi Gáspár (a protestáns gyakorlatban: Károli Gáspár; Nagykároly, 1529 körül – Gönc, 1592. január 3.) Eredeti neve Radicsics Gáspár volt, de később a szülővárosáról Carolinak avagy Caroliusnak nevezte magát. Református lelkipásztor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület esperese, a Biblia első teljes magyar fordításának elkészítője.


Bocskai István:
Kismarjai Bocskai István (Kolozsvár, 1557. január 1. – Kassa, 1606. december 29.) magyar államférfi, Bihar vármegye főispánja, 1605 és 1606 között Erdély és Magyarország fejedelme. A három részre szakadt Magyarország egyik jelentős hadvezére és az Erdélyi Fejedelemség további jövőjét meghatározó politikai vezető.

Bethlen Gábor:
Iktári Bethlen Gábor (Marosillye, 1580 – Gyulafehérvár, 1629. november 15.) erdélyi fejedelem (1613–1629), I. Gábor néven megválasztott magyar király (1620–1621), a 17. századi magyar történelem egyik legjelentősebb személyisége. Pályafutása kezdetén híven szolgálta Báthory Zsigmondot, Székely Mózest, Bocskai Istvánt és Báthory Gábort, majd amikor ez utóbbi a Habsburgokkal akart szövetségre lépni, szembefordult vele, és magát választatta fejedelemnek. Uralkodása alatt megszilárdította Erdély helyzetét, az ország gazdasága és kulturális élete egyaránt fejlődésnek indult – ezt az időszakot gyakran „Erdély aranykora” néven említik.


Pázmány Péter:
Hont-Pázmány nembeli panaszi Pázmány Péter (Nagyvárad, 1570. október 4. – Pozsony, 1637. március 19.) esztergomi érsek, bíboros, a magyarországi katolikus megújulás vezető alakja, jezsuita szerzetes, egyházi író.


I. Lipót magyar király
Habsburg Lipót, németül: Leopold, teljes nevén Lipót Ignác József Baltazár Felicián; Bécs, 1640. június 9. – Bécs, 1705. május 5.) Habsburg-házból származó uralkodó, 1658-tól 1705-ig I. Lipót néven német-római császár, német (1654-től) király, magyar (1655-től), cseh (1656-tól). horvát és szlavóniai király (1657-től). Lipót III. Ferdinánd német-római császár, magyar, cseh és horvát király és Habsburg Mária Anna spanyol és portugál infánsnő második fiúgyermeke.


Savoyai Jenő:
Savoyai Jenő ( eredeti teljes francia nevén Eugène-François de Savoie-Carignano gróf (Párizs, 1663. október 18. – Bécs, 1736. április 21.) a Savoyai-dinasztia carignanói ágából származó főnemes, a franciaországi Carignan hercege, német-római császári hadvezér. A német nyelvű történeti írások leggyakrabban Prinz Eugen néven említik, korának egyik legkiválóbb hadvezére. Egyebek között a porosz hadsereg is számos alapvető mintát kölcsönzött tőle, így a poroszok jól bevált aknaharcászata is Savoyai Jenőtől származik.

II.Rákóczi Ferenc:
Felsővadászi II. Rákóczi Ferenc (Borsi, 1676. március 27. – Rodostó, 1735. április 8.) magyar főnemes, a Rákóczi-szabadságharc vezetője, erdélyi fejedelem, birodalmi herceg (Reichsfürst).[2] 1704-ben Gyulafehérvárott erdélyi fejedelemmé választották, és így ő volt az utolsó, aki betöltötte ezt a tisztséget. 1705-ben a szécsényi országgyűlésen a dux & princeps címeket kapta, amely „vezér és fejedelem” jelentésű, és a magyar történetírás hagyományos értelmezése szerint ezzel megválasztották „a haza szabadságáért összeszövetkezett magyar rendek vezérlő fejedelmévé”.

Zrínyi Miklós (költő)
Zrínyi Miklós, gróf (Csáktornya, 1620. május 3. – Zrínyifalva, 1664. november 18.) horvát bán, Zala és Somogy vármegyék örökös főispánja, nagybirtokos főnemes, költő, hadvezér és politikus, hadtudós.