Fáradtan tanulok az íróasztalom fölött...kinézek az ablakon, és elmerengek a messzeségbe.
Megpillantom a hóembert építő iskolásokat, és a korcsolyázó gyerekeket tavon... ez most jobban leköt mint a tanulás, én is szívesen játszanék velük. A padon idős nénik ülnek és gyönyörködnek a fehér táj látványán. Mellettük egy férfi a kutyáját sétáltatja. A figyelmem egy üres madárfészekre terelődik az ablakom alatt. Benne a gondosan előkészített kis tollak, faágak, fűszálak, a fiókák már nagyon rég kirepültek belőle. Eközben egy kis cinege repül a párkányomra, és a kikészített madáretetőből eszegeti a magvakat, Miután jóllakott, elrepült. A tóparton egy óriási fenyő áll, feldíszítve egy hosszú égősorral, ami este gyönyörűen világít.
Eltelt egy kis idő. A hóember már készen áll a tó partján, a gyermekek is már hazamentek. Egyszer csak beesteledett.

Remélem egy kis ihlete adtam, ha nem is annyira jó, bocsi ha későn :(