Az Élet Koreában

Az élet más errefelé. A legtöbb lakásban nincsenek radiátorok - a hő a talajból áramlik felfelé inkább. Ez azért van így, mert a legtöbb koreai törökülésben ülve eszik a padlón lévő kis szőnyegeken. Egyszerűbb, mint székeket használni, de apukámnak például begörcsöl tőle a lába. Az is hétköznapi, hogy matracokat terítenek ki a földre, és azon alszanak. Én is így alszom Dong Won -ék házában. Dong Won nagyszerű ember, és sok mindenben segített nekem, amikor elkezdtem itt az általános iskolát. 5 éves voltam, és nem tudtam semmit, nem ismertem senkit, eléggé féltem. Még azt is elértem, hogy apukám a mellettem lévő szobában legyen miattam. Mostanra viszont már tisztán beszélek koreaiul, de a kínai karaktereket tanulni eléggé szívás. Mindig rosszul teljesítek azokon a teszteken. Tudok enni csípős ételeket, mint például a kimchee, és sok koreai könyvet és sztorit olvastam, amik tetszettek.


Amit hiányol

Amit a legjobban hiányolok, azok az amerikai képregények. Tudom, hogy hülyeség, mert itt is rengeteg képregény van, de ezek mások. Ezekben nincsenek szuperhősök, mint Pókember, akinek mindig van valami klassz mondanivalója, még akkor is, ha éppen a gonosz megveri őt. És bárcsak népszerűbb lenne a kosárlabda. Szeretem a futballt, de senki nem érti, hogy mennyire király tud lenni egy slam dunk! (( slam dunk - egy kosaras kifejezés , egy zsákolási forma, nem tudok magyar megfelelőről )).
De szeretek itt élni. Az emberek nagyon kedvesek, és talán egyszer fordító leszek majd, vagy ami mégjobb, egy futball játékos, mint David Beckham.