Erőviszonyok:

Az erőviszonyok és főbb hadműveletek alakulása az I. világháborúban (1914 – 1915 – 1916)
A háború haditervével a központi hatalmak rendelkeztek, az úgynevezett Schlieffen-terv a központi hatalmak helyzetét alapul véve villámháborút és egyfrontos háborút tervezett. Az antant a háború elhúzódásában és a többfrontos küzdelem kikényszerítésében érdekelt.
1914
Keleti front: Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának és ezzel megnyitotta a kettőjük közötti frontot, a várakozástól eltérően a szerbek erősebbek voltak, s így már augusztusban állóháború alakult ki közöttük (lövészárkok). Oroszország is gyorsabban mozgósított, és Galíciában megtámadta az Osztrák-Magyar Monarchiát. Az Osztrák-Magyar Monarchia kétfrontos háborúra kényszerült. Az orosz fölény kialakulását megakadályozandó augusztus végén (augusztus 28 – 30 között) Németország Tannenbergnél legyőzte Oroszországot, majd szeptember 3-án a Mazuri-tavaknál is, ezzel elérték, hogy az oroszok galíciai előrenyomulása leálljon, de ugyanakkor Németország is kétfrontos háborúba keveredett. Azért, hogy a balkáni frontot előremozdítsák a holtpontról, októberben a központi hatalmak oldalán belépett a háborúba Törökország.
Nyugati front: Németország Belgiumon keresztül lerohanta Franciaországot, az állóháború a Párizs közeli Marne-folyónál alakult ki (szeptember). Az angolokkal szemben a németek torpedókat vetettek be, az angolok aknazárral védekeztek, majd novemberben Helgolandnál megverték a német flottát.
1915
Keleti front: márciusra felszámolták az oroszok az Osztrák-Magyar Monarchia legfontosabb galíciai erődjét, a Przemyśl várat, itt esett el a legtöbb magyar. Májusban az osztrák-német haderő Gorlice-nél törte át az orosz frontot. Szintén májusban az antant oldalán belépett a háborúba Olaszország, részvételéért megígérték neki Dél-Tirolt, Isztriát, Dalmáciát és Albániát protektorátusként. Az olasz részvétellel újabb front nyílik meg az Isonzó-, Piave-folyó és Doberdo között (álló háború). A balkáni helyzet megváltoztatására ’15 októberében bevonják a háborúba a központi hatalmak oldalán Bulgáriát. Az év végére Lengyelország egész területe és Szerbia a központi hatalmak kezére kerül.
Nyugati front: jelentősebb változás nem történt.
Ebben az évben tartották az első háborúellenes kongresszust a svájci Zimmerwaldban.
1916
Keleti front: júniusban az oroszok támadásba lendültek (Bruszilof-offenzíva), amely kiegészült volna a románok hadba lépésével. Románia agusztus 17-én lépett az antant oldalán a háborúba, s cserébe megígérték neki Erdélyt, Bukovinát, Partiumot és a Bánságot. A románok agusztus végén fegyverszünetet kötöttek, így az orosz hadműveletek is értelmüket vesztették.
Nyugati front: februártól támadták a németek Verdun-t, itt bontakozott ki a háború legvéresebb csatája. A németek nem érték el céljukat. A Somme-folyónál, angol kezdeményezésre, júniusra kibontakozott az antant ellentámadása. A német flotta Jütlandnál végképp megsemmisült.

Haditervek:
• Schlieffen-terv (Németország)

Oroszország lassú mozgósítása→egyfrontos háború Franciaország ellen
Osztrák-Magyar Monarchia Szerbia ellen
végül Oroszország legyőzése

VILLÁMHÁBORÚ (Blitzkrieg): olyan katonai stratégia, amely a
koncentrált, váratlan, gyors támadásra épít (erők összpontosítása, gyors
csapás, ellenfél összeroppantása a fő erőik felsorakoztatása előtt)

• Oroszország
azonnali támadás Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia ellen

Fegyverek:
-Arisaka 38
-Gewehr 98
-Hotchkiss modéle 1914
-Lebel modéle 1886
-Lee-Enfield
-Lee-Metford
-M1903 Springfield
-M1917 Enfield
-Mauser-Tankgewehr M1918
-Mosin-Nagant
-Párizs-ágyú
-Pattern 1914 Enfield
Vickers géppuska

Lövészárok:

A lövészárok a legegyszerűbb gyalogsági fedezékek közé tartozik, amely a lövészárokban elhelyezkedő katonáknak az ellenséges gyalogság tüze, valamint a kézigránátok, kisebb tüzérségi lövedékek ellen nyújt oltalmat. A lövészárkok ideális esetben olyan terepen alkalmazzák, amikor az árok előtt elterülő vidéken az előrenyomuló ellenség jól célba vehető.

A terepviszonyoknak megfelelően a lövészárok lehet egyenes, görbe vagy törött vonalvezetésű. Az első világháború második felében a lövészárkok általában már cikkcakkos kialakításúak voltak, hogy azokat ne lehessen hosszában átlőni. Nagysága és kiépítettsége szerint lehet kis és nagy lövészárok, illetve lövészállás. A lövészárok elülső, a támadó ellenség irányába eső oldalán természetes rézsutozással mellvédet állítanak fel (az árok kiásásából származó földdel), az árok belső oldalát, a terepviszonyoknak és a talaj minőségének megfelelően, meredekebbé alkotják, hogy a lövészárokban elhelyezkedő katonák nagyobb védelemben részesüljenek. A kis lövészárokból térdelve, a nagy lövészárokból állva, míg a lövészállásban lőpadra fellépve tüzelnek a katonák.

Az árkokat a történelem során folyamatosan alkalmazták, igaz kezdetben – a tűzfegyverek előtt – csak az ellenség támadásának lassítására, megakadályozására. Ilyen volt például a megerősített városok, várak körül ásott vizesárok is. A lőfegyverek feltalálásával és elterjedésével vált bevett gyakorlattá a lövészárkok kialakítása, amelynek első példája az új-zélandi maorik által épített Pā árkok.

Az amerikai polgárháború utolsó éveiben és a krími háború során is megjelentek a lövészárkok, de a lövészárokra épülő harcmodor legfejlettebb formáját az első világháború során, a nyugati fronton érte el. A lövészárok-hadviselés során mélységben tagolt, kiterjedt lövészárok-rendszereket hoztak létre az antant és a központi hatalmak haderői, ahol az egyes védelmi vonalakat közlekedőárkok kötötték össze.

Fegyverletétel:

1918 őszén a központi hatalmak sorra fegyverszünetet kértek: szeptember 29-én Bulgária, október 30-án Törökország, november 3-án a Monarchia, november 11-én Németország. 1918. november 11-én Németországgal a compiégne-i erdőben egy vasúti kocsiban írták alá a fegyverletételt. Ez a compiègne-i vagon adott helyet később a második világháború idején, 1940-ben a francia kapituláció aláírásának is.

Remélem tudtam segíteni.