Mert a só ráolvas, vagyis úgy látjuk mintha vizes lenne, pedig csak sós.

A gyökérzeten át felvett víz a gyümölcsök magas turgornyomását eredményezi. A gyümölcsök felületére jutó esővíz pedig a héjon mint félig áteresztő hártyán át, az ozmotikus potenciálkülönbség miatt, a gyümölcsök belsejébe áramlik. A növekvő feszültség szétrepeszti a héjat. A repedések leggyakrabban a kocsány mellett, illetve a gyümölcsök csúcsán jelentkeznek. A kocsánymélyedésben ugyanis meg tud állni a víz, a csúcson pedig a felületi feszültség miatt cseppekben gyűlik össze. Az érés előrehaladtával fokozódik a gyümölcsök repedésre való hajlama, mert egyre növekszik a cukortartalmuk. A növekvő cukortartalom miatt egyre nagyobb az ozmotikus potenciálkülönbség a héj felülete és a gyümölcs belső része között, amikor esővíz kerül rá. A hőmérséklet is hatással van a gyümölcsrepedés mértékére. Magasabb hőmérsékleten nagyobb a valószínűsége, ezért veszélyesebb egy nyári zápor, ami után gyorsan kisüt a nap, mint egy csendes éjszakai eső. A különböző napszakokban is eltérő a gyümölcsrepedés veszélye. A gyümölcsök turgora reggel a legnagyobb, majd a nap folyamán fokozatosan csökken, ezáltal a repedésre való hajlam is csökken.