Ábrázoljuk a koordináta-rendszerben az x+2 függvényt, erről tudjuk, hogy képe egy egyenes esz, tehát elég 2 pontját meghatározni, majd azokra egyenest állítani. Ha x=0, akkor az értéke 2, tehát a (0;2) pontot kell jelölnünk, ha x=1, akkor az (1;3) pontot. Ezt ábrázoljuk, majd, mivel a feladat csak az x≤0-ra értelmezi ezt a függvényrészt, ezért az x>0 részét töröljük le. A 2x-1 függvénnyel ugyanez a történet; ha x=0, értéke -1, ha x=1, akkor 1, ezeket jelöljük, összekötjük, és az x<=0-ra töröljük.

Mivel a függvény első része van értelmezve 0-ban, ezért annak az értékéhez szokás "teli karikát" rakni (vagyis megerősíted ott a pontot), míg a másik részén "üres karikát" rakunk, mivel ott az nincs értelmezve.

Látható, hogy a függvény minden pontjában szigorúan monoton nő, vagyis minden b helyhez van olyan [a;b) intervallum, hogy tetszőleges a-ra a f(a)<f(b) teljesül.

2. Az ábrázolás metódusa ugyanúgy megy, mint eddig, a 2 ábrázolása egy kicsit furfangos, ha nem tudod, hogy ennek a képe egy "vízszintes" egyenes, ami 2-nél metszi az y-tengelyt; ez a függvény vehető úgy, mint 0x+2, ekkor a függvényérték x=1-re 2, x=2-re 2, tehát a (0;2) és (1;2) pontokat kell ábrázolni és összekötni, majd a 0-nál kisebb és 2-nél nagyobb részt töröljük, ennek a két végére pedig teli karikát rakunk. Ennek a monotonitása: ha x<0, akkor szigorúan monoton csökken, ha 0≤x≤2, akkor monoton csökken és monoton nő (definíció szerint, de erre kitérek jobban, ha nem érted), x>2-re pedig szigorúan monoton nő.