Szerepel benne megszemélyesítés ("hamu remeg", "vérzik a nyele", "cammog vállán a megrepedt kapa"), oximoron ("szép embertelenség"), hasonlat ("A távolban a bütykös vén hegyek, mint elnehezült kezek"), metafora ("világ ág-boga" - részleges, "a szív a hang" - teljes), felsorolás ("az alkonyi tüzet, a párolgó tanyát, völgy kerek csöndjét, pihegő mohát"), anafora ("egyre nehezebb tagjaival, egyre nehezebb szerszámaival"), fordított szórend ("tündöklik, mint a gondolat maga, a téli éjszaka"), költői kérdés ("Hallod-e, csont, a csöndet?"). De ezeken kívül (bár nem szókép és nem is alakzat) van benne bőven fény- és évszakszimbolika is.