Az öreg Ekdal korábban hadnagy volt és híres vadász. Az öreg Werle viszont egy kétes üzletbe csalta, ami tönkretette, s a bíróság még el is ítélte. Ebbol a kegyetlen sorsból menekült az önáltatásba, a padlás egy szobájába, ahol mindenféle háziállattal berendezett magának egy vadásztelepet. E padlás legnagyobb értéke egy vadkacsa, melyet egy vadászata során Werle sebesített meg, majd egy kutya felhozta a hínárból. Ibsen a vadkacsát az egész mű központi, többértelmű szimbólumává emeli, mindig szóba kerül, s feláldozásának gondolata okozza Hedvig tragédiáját. A vadkacsa az Ekdal család számára a régi tisztességes élet, a szabadság, a nagy élethazugságnak a szimbóluma.