Szia!

Szerintem elírtad, ugyanis ezekből az adatokból az oldáshőt lehet kiszámolni (és a szövegkörnyezet is arra utal). Ha nem, akkor lejjebb arra is választ adok.
Az oldáshő pedig az az energiamennyiség, mely akkor keletkezik, vagy nyelődik el, amikor egy mol vegyületet feloldunk az oldószerben (elvileg végtelen sokban, hogy ne legyen belőle baj, de ez mindegy).
Ezzel szemben nekünk van egy rácsenergiánk, mely azt mutatja meg, hogy mennyi energia szükséges, hogy mi az adott részecskét kiszakítsuk a rácsból. És van hidratációs energiánk, mely azt mutatja meg, mennyi energia keletkezik, ha ezek a szabad ionok vízbe kerülnek.
Szóval. Legyen egy mol sónk, ezt oldjuk vízben. Ekkor először be kell fektetni +770 kJ energiát, hogy a só szétessen szabad ionjaira. Ha ez viszont vízbe kerül, felszabadul 766kJ hő (azaz -766, mivel a felszabadulást negatívval jelölik, azzal a felindulásból, hogy ha lead a cucc ennyi energiát, akkor neki ennyivel kevesebb lesz). Így végül tehát befektetünk 770-et, visszakapunk 766-ot, azaz mi csak vesztettünk 4 kJ/molt. Egész pontosan +770+(-766)=+4 kJ/molt. Tehát az oldáshője +4 kJ/mol.
Ha pedig mi ezt elvégezzük, akkor ezt az energiát a környezetből veszi el, azaz lehűti az oldatot. Tehát ha sót oldunk vízben, kissé csökken a hőmérséklete.

Ha pedig mégis az olvadáshő a kérdés, akkor könnyű dolgunk van, hiszen olvadás esetén a só szétesik és ionok keletkeznek. Ez pedig kísértetiesen emlékeztet a rácsenergia fogalmára, tehát így az olvasztáshoz pontosan 770 kJ/mol szükséges, tehát az olvadáshő +770 kJ/mol.